túra

Ma kihasználtuk a jó idő áldásait, és úgy 11 óra tájban, amikor már kivilágosodott, elindultunk turázni. Igaz előtte be kellett ugranunk megtankolni. A csajnál nem volt váltópénz, nekem meg nincs kártyám, igy végig kellett túrnom az összes zsebemet apróbb pénzért és nem volt meg a teljes összeg, kb 8 korona híjja volt. Erre a csaj kedvesen rám mosolygott és azt mondta: " Ok, ennyi elég lesz". Nahát!
Azután kimentünk a város szélére, nem igazán volt hely leparkolni, mert mindenhol hó volt. Végül találtunk egy kiesebb részt, ami olyan turistapihenő félének látszott. Asztallal meg padokkal. Egy farm istállója közelében. Volt ott egy fenyőerdő, ami olyan szépen nézett ki, hogy Gy. I.-vel a hátán el is határozta, hogy bemegy. Nem jutott messzire, mert a fenyőfák ágai olyan sűrű fonatot képeztek, hogy lehetetlen volt átjutni rajtuk. Ráadásul kellemetlenül sötét is volt. Végül gyüjtöttünk néhány tobozt Zs. nek és elindultunk a másik irányba egy dombra. A talaj süppedős volt és mindenhol áfonyacserjék kandikáltak ki. Nem hiába lehet itt nyáron kilószámra áfonyát gyűjteni. Csak le kell érte hajolni és kész. Most persze nem volt, nem is azért mentünk :). Elég nehéz volt az előrejutás, mert Zs. nagyon küzdott az alacsony fenyőfaféle ágainak átlépésével, és folyton megbotlott, rendszeresen engem is magával húzva. Mikor végre feljutottunk, csodálatos volt a kilátás. Szemben volt a Hét Nővér nevű hegylánc, ami nagyon híres itt Norvégiában, rengeteg mesében szerepel.
Nyáron megpróbáljuk megmászni mind a hét csúcsát. Most ilyesmire nem válalkoztunk, mert bár délután egy óra volt, a nap már pirosra festette a horizontott. Most hogy jobban belegondolok, ma nem is láttam a napot. Délelőtt tizenegykor sejtettem, hogy már felkellt, mert lazacszínűek voltak a hegycsúcsok, és délután 1 órakor is rózsaszín volt már az ég alja. Annyira magasak a hegyek, hogy eltakarják a téli napot. Aztaaa!
Szóval nagy nehezen lecihelődtünk a dombról, és elindultunk az autó felé.

I. közben elaludt a hát ihordozóban, így:

Folyton előre kellett bilenteni a kis fejét, abban a csúcsos sapkájában. Zs.- nek 3x pisilnie kellett. Ezt overállban kicsit nehéz végrehajtani. Én beleléptem valami iszapos katyvaszba, és bokáig sáros lettem. Nem baj.
Az autónk mellett megnéztük a farmot. Hús céljábol tartott bikák voltak benne. Egy teremtő lelket nem láttunk. Gy még be is ment. A kutya nem tőrődött vele, hogy mit csinálunk. Minden automatikus. Egy gép jár egy sinen ide-oda, eteti a bikucikat, ha elfogy a kaja megtölti magát egy tartályból szénával, szecskára vágja és megy a móka tovább. A trágyát egy csövön keresztűl egy nagy tárolóba pumpálják, ahonnan egy másik pumpa a szippantós autóba tölti időnként. Az állatok annyira ritkán látnak embert, hogy amikor benéztünk az ablakon, izgatottan kukucskáltak az irányunkba és különféle hangfekvésben bőgtek. Zs,-t ez a hang a metróra emlékeztette. :)

Aztán hazajöttünk.