a norvég nyelv

Előre leszögezem, hogy ez nem lingvisztikai bejegyzés, tehát bárki aki jobban ismeri a norvég nyelvet mint én (és ezek jó sokan vannak) ne kezdjen el velem vitatkozni. :) Mer' nem fogok reagálni a provokációra. Ez a post csa játék, szorakozás. Az én élményeimet tükrözi. Lehet, hogy 1 év múlva már más lesz a benyomásom.
Szóval. A norvég nyelvnek két nagy ága van: a bokmål és a nynorsk. Az első a klasszikus nyelv, és szószerint a "könyvnyelv" a másik pedig az "újnorvég". Mind a kettő hivatalos itt norvégiában, csak az elsőt a lakosság 90 százaléka beszéli a másikat pedig a maradék. Ez egyszerű, mondhatnánk. Hehe. Ez a hivatalos statisztika. Valójában tiszta bokmal-t és tiszta nynors-kot nagyon kevesen beszélnek. Szerintem leginkább a bevándorlók, mert ezt tanitják az iskolában. Norvégiában legalább 200 nyelvjárás van, de véleményem szerint ahány kis lakott sziget annyi féle. Ez a terület ahol mi vagyunk nagyon sok szigetből áll! Az emberek már itt is a városban annyi féle képpen mondják a szavakat, ahányféle helyről jöttek.
Vegyük például azt a szót hogy "jeg". Hivatalosan úgy kell ejteni hogy "jáj". Azt jelenti hogy "én". Namármost én már hallottam úgy ejteni hogy: jeg, eg, e, á és valószínüleg több is van, csak nekem nem sikerült még kihámoznom a motyogásból. Ez a másik jellemző. Itt ap az emberek nagy része szinte csukott szájjal beszél. Megannyi hasbeszélő. Egymást értik, azzal nincs gond, csak azokkal van gond akik nem itteniek. és most nem csak a külföldiekről beszélek.
Az itteni emberek bokmal-hoz való hozzáállása elég furcsa. Nem szeretik beszélni. És nem úgy van ám, mint más országokban hogy minnél műveltebb, iskolázottabb valaki annál inkább az irodalmi, klasszikus nyelvet beszéli. Itt ez nem mérvadó. Az irodalmi nyelven való kommuinikációt "sznobnak" érzik, ezért mindenki a saját nyelvjárását használja. Kínosan érzik magukat, ha a "könyvnyelven" kell beszélni. Ami elég furcsa, mert ugye szinte az összes könyv, újság ezen van nyomtatva. de például van olyan, hogy az idős emberek egyszerüen nem értik. Ez elég nehéz. Ilyenkor jön az asszisztens és norvégról norvégra fordít. :)
A gyerekek akkor beszélik a bokmal-t ha "felnőtteset" játszanak.
Az a szegény külföldi aki idejön és nem jár suliba, hanem a helyi dialktust tanulja meg utána elég nagy gondban van, ha olvasnia vagy irnia kell norvégul, ugyanis ha úgy írja ahogy ejti, akkor senki sem fogja érteni csak a helyi lakosság.
Amikor megyek Zs.-ért az oviba, a gyerekek mindig odajönnek és mesélnek nekem valamit vagy kérdezgetnek.
Ezzel csak az a gondom, hogy:
1. nem tudok még jól norvégul.
2. a helyi dialaktust beszélik vagy azt amit a szüleik.
3. Még ha túl is lépnék az első két ponton akkor is selypitenek, raccsolnak vagy más gyerek beszédhibájuk van.
Van hogy a saját nyelvemet beszélő gyerekeket sem értem! :) Így marad a kedves, bár kissé feszült mosoly és a "ja" szó folyamatos ismélgetése heves bólogatásokkal tüzdelve.
Egyszer az asszisztensemmel, aki angol, csak már 25 éve itt van volt egy eset. Valakinek antibiotikumot adtam és azt akartam elmondani, hogy minden nap be kell vegye az előírt adagot. Hirtelen elfelejtettem, hogy hogy is van az a szó hogy minden, minden egyes. Megkérdeztem J. től: Hogy van? Erre azt mondja: kvár. Kvár?!
 Hirtelen világosságosság gyúlt a fejemben: Hver! A h-t a v előtt nem ejtjük. Vissza kérdeztem: " Vár"? Erre azt mondja nem, nem: kvár. Még egyszer megkérdeztem: vár? Nem, nem: kvár. :)
Ő a helyi dialektust tanulta meg.
Már Zs.vel is volt "vitánk" Azt mondja: anyuci, norvégul a fehér az úgy van hogy kvit. Mondom én: nem, úgy van hogy hvit ( a h-t ugye nem ejtjük), erre ő: nem, nem igaz, mert kvit! Ő a helyi dialektust tanulja az oviban.
Szóval nem egyszerű, de reméljük könyebb lesz.
És végül, de nem utoljára: a norvégban a házas szó és a méreg szó ugyan úgy van GIFT. Biztosan véletlen....