Már majdnem egy hete tart a náthás-lázas állapot. Zs. vel már nincs olyan gond, de I. mivel nem tudja még fújni az orrát, nagyon szenved. Állandóan porszívózni kell a kis nóziját és már eléggé elege van belőle, minden alkalommal úgy tíltakozik, mintha az élete múlna rajta. Fekve nem tud aludni, így az ölemben alszik, én pedig az ágytámlának támaszkodva. Egyszer olvastam valahol egy afrikai törzsről (azt hiszem), akik ülve alszanak, mert így akarják elkerűlni a bogarak bejutását a hallójáratokba. Most már tudom, hogy milyen érzés. Szar. :) Főleg, hogy a pici sem olyan pici már, szerintem megvan 10 kiló.
Hétvégén kisütött a nap és volt vagy 2 fok. A norvégok már kicipelték a kempingszékeiket a teraszokra és elővették a grillsütőket. Annyira ritka egy ki napsütés a sok eső és hó között, hogy minden kis kóbor napsugarat kihasználnak.
Lefényképeztem a vállkendőt amit horgoltam. Tádáááá:
Elég jól sikerült, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése