Tegnap Zs. napközben elment a suliba ilyen ismerkedés-félére. Ott volt a többi leendő elsős is. 18 elsős lesz az iskolában az idén. Kapott iskolatáskát , fény visszaverő anyagból, narancssárgát. Apja kísérte el, ott kellett hagyni 3 órára aztán érte menni. Nagyon büszke volt magára. Kaptak tollat is, meg füzetet és írtak is egy kicsit a füzetbe. Már aki tudott.
Este pedig nekem kellett elmennem egy találkozóra az iskolába. ott volt az igazgató, és két tanár. Az egyik a kapcsolattartó tanár.
Persze végig norvégul folyt a diskurzus. Az még nem lett volna baj, de itteni dialektusban, ami már nagyobb gond. Az írott szöveget értettem, de amit mondtak azt csak hézagosan. Mondjuk az írott szöveget is néha fordítanom kellett a telefonomon lévő szótárral, de azért ment. A tanároknak meg lehet a véleménye rólam, hogy milyen telefonbuZi vagyok hogy még ott sem bírom abbahagyni a csetelést. :)
Ha jó értettem a tájékoztatóból, akkor az itteni iskolák tanítási módszere az otthoni Waldorf iskolákéhoz hasonlít. Ez mondjuk pozitív, mert otthon is ilyen iskolába akartam járatni Zs-t. Annyi a lényeges különbség hogy itt nem a szülőknek kell mindent felépíteni, és mondjuk nem annyira emelkedettek.
Meglátjuk mi lesz, mindenesetre már kezdek ráhangolódni a harcra, hogy kiharcoljam a neki járó anyanyelvi órákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése