Tegnap annyira siettem, hogy ne késsünk el az orvostól, hogy hajtottam asszisztenst, pácienst egyaránt. Az orvosnál EGY teljes órát vártunk. Gy.-t elküldtem Zs-ért a suliba, mert már haza kelltt őt is hozni. Annyira vége volt a napnak, hogy a recepciósok, laborosok de még a takaritók is elmentek, csak a doki volt ott. Bizisten, megfordult a fejemben, hogy egyszerüen elfelejtkeztek rólunk. Azért I.-től sikerült még vért venni az ujjából. Azt hittem orditás lesz, mert emlékeim szerint piszkosul fáj, amikor az ujjbegybe szurnak. Meg sem nyikant. Igaz nem is olyan szirszarral szúrták meg, mint engem valaha. Hanem inkább egy pecsétre hasonlító kis szerkezettel. De akkor is nyugodtan ült, amikor a kapillárissal ügyködtek. Sikerült megállapítani, hogy magas a süllyeddése, de mire az orvoshoz kerültünk jó lett volna egy torokváladék kenet is, de hát ugye labor már nem volt. Ezért ma vissza kell mennün korán reggel, hogy megállapítsák vírusos vagy bakteriális torokgyulladás. Meg lesz még egy vérsüllyedés vizsgálat. Kiváncsi vagyok, hogy ma is sirás nélkül fogja-e venni az akadályokat.
A pálcikát utálta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése