Norvégmintás lenyomat: buszok, kompok és foci

Végre megérkeztem! Látogatást tettem egy másik klinikánkra, hogy megismerkedjek az ottani körülményekkel. Ugyanis megkértek arra, hogy besegítsek nekik a betegeket kezelni. Esztétikai fogászat, sebészet és parodontológia. A város 67 km-re van innen, de 3 órát tart az út. Egy busz megy a városból, ahol élünk ,a sziget legdélibb csücskéig, aztán onnan egy komp (1. számú komp) kell át néhány sziget között a legközelebbi nagyobb szárazföldig. Onnan egy másik busz visz egy következő kompkikötőbe, és a 2. számú komp átvisz egy szigetre és a busz elvisz abba a városba, ahol az egyik új klinikánk van. Nagyon kalandos és nagyon lassú. Miután körbenéztem a klinikán és kezeltem egy akutt pácienst, benéztem egy játékboltba már mentünk is a buszmegállóba, hogy felszálljak a hazafelé tartó buszra. No az érdekes volt. Mert a visszaút csekély 6 órámba került. A 2. számú komp elromlott, ezért egy kisegitő komp jött értünk, ami a közbülső állomást kihagyva átvitt minket az első komphoz (l. fenn). De így az út fél óra helyett 1 órába telt, ezért az 1. számú komp már elhúzott a bal fenéken, mire mi odaértünk. A két kompot két különböző társaság üzemelteti ezért nincs közöttük összhang. A kisegitő komp elvacakolt a kikötéssel, mert minduntalan nekiment a kikötő oldalára függesztett traktorgumi abroncsoknak, aztán gondolt egyet és elkezdett pörögni, mint amit bemágneseztek. Azután megint nekifutott, de újfent sikertelenül. Közben akkorát ütközött a kikötőhid oldalába, hogy a kompon vesztegelő trágyaszállitó ciszternás autó vészesen megbillent, már-már azt hittem oldalára fordul. Időközben észrevettem az egyik autó körül egy nagyobb csoportulást. Mindenki az autó belsejébe bámult. Kiderült hogy egy pasi kizárta magát az autójából, és nem tudott beülni, hogy lehajtson a kompról. Hogy mi lett a vége nem tudom, mert közben a komp megfordult és seggel már sikerült nagy nehezen kikötni. Vagy az volt az eleje? Mindenesetre az autóknak tolatniuk kellett.

Megláttam egy buszt amire a városunk neve volt kiírva, de a sofőr felvilágosított, hogy a következő komp csak fél nyolckor fog indulni, és addig volt még két és fél óra. De nagyon kedvesen megengedte, hogy beüljek a buszba. Aztán amíg ő széthordta az iskolásokat, hazament vacsorázni, ide-oda furikázott én végig a buszon ültem. Olvastam, telefonálgattam és arra gondoltam hogy ha eltörném a lábam, akkor mentőhelikopterrel pikk-pakk hazazállitanának (mármint abba a városba ahol élünk). Miközben vészesen közeledett a komp indulási ideje és mi az utolsó felesleges kört tettük a busszal, eszembe jutott, hogy már csak az hiányozna a mai napból, hogy egy jávorszarvas ugorjon a busz elé és akkor tuti nem jutok haza.

De nem történt semmi ilyesmi, úgy hogy szépen elvitt engem a soförbácsi a kompig, én nagyon szépen megköszöntem a kedvességét (végül is ülhettem volna a hideg váróteremben a buszozás helyett) és felszáltam az 1. számú kompra. Ott végre pisiltem , ettem egy gofrit és ittam egy kávét.. A fizetés becsületkasszával működik, úgy hogy becsületesen be kell valljam, hogy a gofri árát teljes egészében kifizettem, de a kávéért csak részben tudtam fizetni mert semmi kézpénzem nem maradt. De jól esett, na! A komp menetideje hosszú volt és hosszabbnak tünt a ténylegesnél, mert a TV-ben egy valóság-show-t néztem egy tini fiúról, aki lánynak képzelte magát, festette a haját és a szemöldökét, női ruhákban járt, divattervezőnek készült és imádta az anyukája pénzét szórni. A beteges pénzszórásból akarták kigyógyitani úgy, hogy kiteregették a problémáját országnak-világnak. Én mondjuk egy büdös vasat nem adnék neki és ezzel megoldanám a gordiuszi csomót.A komp végállomásánál várt a busz. Akkor kezdődött a magyar -norvég meccs, amikor elindultunk és akkor kaptuk be az első gólt, amikor éppen leszálltam. Még szerencse hogy nem szeretem a focit.

Hazagyalogoltam. Vasárnap megint utazom, mert a jövő hetett ott töltöm.

Néhány kép a mai napról: