A ma reggeli vezetesi elmenyem uberelt minden eddigit. Meg sosem feltem ennyire vezetes kozben. Reggel szakado hoesesre ebredtunk. Meg a faluban csak csak elevickeltem, az uton viszont maga volt a felelem es reszketes. Hogy miert?
1. suru, oriasi pelyhekben havazott.
2. most a teli sotetseg ideje van, ez azt jelenti hogy a csapadek nelkuli idoben is vakvezeto kutya kell a vezeteshez
3. a hosszufeny visszaverodott a pelyhesrol.
Az eredmeny:
1. nulla latotavolsag az en oldalamon
2. annal is kevesebbet lattam a masik savbol.
3. orultem, ha jott valaki szemben, sot annak ha hosszufennyel jott, mert legalabb lattam hogy merre kanyarodik az ut. Mert NAGYON kanyargos. Tobbszor majdnem lehajtottam rola.
4. nem tudtam hogy hol jarok, csak amikor majdnem ott voltam.
Vegig ket dolog jart az eszemben, mikozben az ablaktorlok kilogo nyelvvel igyekeztek helytallni:
a) csak elve erjek oda
b) meg kellene allni es bogni.
A mellekuton jobb volt a kozlekedes mint a FOuton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése