száj- és vágányzár

Mivel Gy. újra Osloba utazott, hogy most már 10 évre szóló útlevelet kapjon, ezért egyedül maradtam a gyerekekkel. Reggel elvittem őket suliba-oviba, aztán elhajtottam a munkahelyre. Beáltam a mellettünk levő kisudvarba, ahova egy boltíven keresztűl kell behajtani (pontosan az a bizonyos boltív, ahol sikerült összetörnöm a főnököm volvoját kb ilyentájt a tavaly). Az utolsó páciensnek felső bölcsség fog húzás volt, amitől féltem, a beteg ugyanis az a problémás fata, hogy nagyon hosszú és vékony győkerei vannak a fogainak. De kalap-kabáttal együtt 15 perc alatt sikerült kiszedni. Beugrottam volna az autóba, hogy elmenjek a gyerekekért. Azaz ugrottam volna. Mert tőlem 10 centire srégen egy BMW a másik oldalon egy MINI. Mögöttem egy nagy furgon. Két orosz fickó ( felettünk dolgoznak az emeleten) éppen egy ágyat cipelt fel a csigalépcsőn. Ékes oroszsággal megérdeklődtem tőlük, hogy ugyan meddig szándékoznak az udvarban állni, de ők megnyugtattak, hogy nemsokára elálnak az útból. Úgy is lett. De ha már ott voltak, az egyiket megkértem, hogy legyen már szives álljon ki nekem a mercivel, mert lehet hogy babonás vagyok, de nem akarok még egy autót összetörni. Megtette nekem ezt a csekélységet, igaz megjegyezte, hogy milyen közel van az ülés a pedálokhoz. Mondtam, hogy  162 cm "magas" vagyok, és nem csak lábakra van szükségem...
Amikor már I.-t öltöztettem az oviban, rámtelefonált az egyik asszisztens, hogy a kolléganőm nem tudja kiszedni a fogat, amit elkezdett, kéri hogy segítsek neki. Visszamentem a gyerekekkel együtt a munkahelyemre, nagy nehezen sikerült kibányásznom a fogat, figyelmeztettem a pácienst, hogy szájzára lesz, be lesz dagadva és még véraláfutással is számolnia kell.
Mire hazaértünk, úgy döntöttem norvég módra készitek vacsorát: betoltam a sütőbe egy mélyhűtött pizzát.
Gy közben felhívott hogy nem messze Oslótol megált a vonat és nem tud továbbmenni. Az ok: egy fa dőlt a sinekre. Buszt küldenek értük, de holtbiztos, hogy lekési Trondheimban a csatlakozást, így holnap reggel nem lesz itthon. Jajjajajaj !