Régóta nem írtam a blogot, de az élet az javában zajlik. Zs. elkezdte az óvodát. Tetszik neki. Néha sirdogál amikor elvisszük, de hamar megvigasztalódik. Nem igazán frusztrálja az, hogy nem tud norvégul. Azért el tudom képzelni, hogy az óvónőknek is jó kis feladat egy idegennyelvű gyereket istápolni. Dicséretükre legyen mondva, hogy rendesen helytállnak. Sikerül lekötni Zs. figyelmét rendesen. Fénymásolnak, és megengedik, hogy a gyerek nyomja meg a gombot. Teljesen odavolt. Meg lyukasztóval szines papírból különböző mintákat vágtak, aztán felragasztották egy papírlapra..
A gyereknevelés itt amúgy is eltér a szokásostol. A gyerekeknek az óvodában szinte minden meg van engedve.
Esőben fetrengenek a pocsolyában, turkálnak a homokban, az óvonő az első, aki a pocsolyába ugrik séta közben. Persze az óvonők is rendelkeznek esőruhával és nem átalanak gumicsizmát húzni.
Reggelente a gyerekek az otthonról hozott szendvicseket majszolják. Ezt nem tudtuk, ezért nagyon kínos volt amikor elmentünk és megláttuk. Nekünk semmink sem volt. Rákérdeztem és akkor mondták, hogy reggelit nem adnak. Az ebéd frissen készül a konyhában.
Mindez szép és jó. Csak az a baj, hogy a gyerekeknek később is szinte minden meg van engedve az iskolában is . Szinte nem is követelnek tőlük. Ez mondjuk nem tetszik.
Nemhiába keresik a keleteurópai szakembereket az élet szinte minden területén. Hiszen a norvég fiatalokr ailyen téren nincs mit számitani. Tisztelet a kivételnek.
Olyan szél fúj, hogy erőt kell bevetni ahhoz, hogy az ajtót ki tudjam belűlről nyitni. De meleg van. A hőmérséklet éjjel sem csökken 5 fok alá. Pluszban.
Gy. reggel másnaposággal küzdött, mert az éjjel elvitték egy kicsit szórakozni. Rá is fért, hiszen már több mint egy hónapja nem lát senkit a gyerekeken és rajtam kívül. Csak most szinesedett ki az élete egy kicsit, amióta az óvónénikkel is tud beszélgetni. De hát valjuk be, hogy egy férfi embernek azért nem ez a szórakozás.
Tegnap megismerkedtünk a másik szomszéddal is. Már péntek reggel elvonulnak a hétvégi házukba a hegyekben. Nem hiába mondta az egyik norvég tanárom, hogy a norvég emberek nem szeretnek dolgozni de pihenni annál inkább. Nem hajtják magukat a pénz miatt, nem érdekli őket a pénz. Azért nem fognak megszakadni. Tisztességes feltételek mellett kapnak hitelt szinte bármire. Nyugdíjas korukra nem raknak félre, mert tisztességes nyugdíjat kapnak és ha nem akkor pedig az állam gondoskodik róluk, vagy biztosítást kötnek, de nem szurják ki a szemüket holmi nevetséges összeggel.
Végre tudom használni a norvég netbankomat! Majd legközelebb megírom, hogy hogy jártam vele.
Kártyát nem kaphatok a számlámhoz, csak januárban. Nehogy rosszhiszeműen visszaéljek vele. :)
ÉS A LEGFONOSABB HÍR: Zs,-nek kiesett az első tejfoga!!!! :)