2014. április 18., péntek

Még adós vagyok a repülő utam beszámolójával.
Minden rendben ment azon a reggelen. Eljött értem a busz. Kivitt a reptérre. Becsekkoltam. Amikor éppen a vackaimat pakoltam a biztonsági ellenőrzéshez műanyag ládákba na akkor szóltak hogy állj, vissza az egész mert a gép nem száll le. Bizonytalan volt a széljárás.
Idegességemben leejtettem a piperecikkeimet tartalmazó átlátszó zacsekot és a kedvenc rózsaillatú patfümöm odalett. Nagyon kellemes kis parfüm volt. De nem ilyen dózisban. Két napig még én is szédelegtem a ruháimból áradó illatfelhőtöl. Arrol nem is beszélve hogy a parfüm a fogkefémre is ráfolyt, és nem s legjobb izű lett tőle az első fogmosásom.
A lényeg a lényeg: jött egy busz, elvitt minket a szomszéd város repülőterére. Olyan 11 óra után fel is szálltunk. Így megint dêlben voltam ott.
De végül is nem volt rossz.
Aki Bodøben jár és szállást keres az Oppsahl Gjestegaard nekem nagyon bejött. Nem drágább mint a többi, viszont nagyon kis barátságos szálló. Aki szereti a családias helyeket annak nagyon tudom ajánlani.
Néhány kép:








2014. április 17., csütörtök

a finneknél

Husvét előtti hetet kivettem, igaz norvégiában nem csak a Nagypéntek, de Nsgycsütörtök is hivatalos szabadnap. Ezért igazából csak harom napot vettem ki. Rám is fért, mert kissé stresszesebb az életem, mint általában. Zs.- nek husvéti szünete van a suliban. Ezért elhatároztuk, hogy kipróbáljuk az ujabb autonkat hosszútávon és ellátogatunk a tesómhoz. Aki Finnország déli részén él. Potom 1400 km vezetett le Gy. Igaz éjszakára megszáltunk egy szállodában. Csak az első 700 km volt nehéz, mert Norvégiában nincsenek autópályák, Észak- Norvégiában még rendes utak sincsenek. A legelső szakasz annyira kanyargós, hullámos és nyakatekert, hogy a pici kétszer is kidobta a taccsot, holott nem szokott rosszúl lenni az autóban. Ahogy haladtunk Finnország felé úgy közeledtünk a civilizációhoz. A svédeknél már tisztességes autóút is volt a finneknél meg autópálya! A férjem meg is jegyezte, hogy újra meg kell szokja a sávokat és a közlekedési lámpákat.
Gyerekek nagyon élvezik a nagybácsizást, én pedig a kikapcsolódást élvezem, azt hogy kiszáltam a gyorsan pörgő mókuskerékből. Ma voltam egy hipermárketben (!) ( soha sem gondoltam volna hogy egyszer hiányozni fog), és vettem olyan dolgokat amiket norvégoknál nem lehet kapni: áfonyabort, ribizlilikört, bulgurt, csirkemájat, kiszelit meg egy csomó mindent.
Vasárnap indulunk vissza.
Két szót jegyeztem meg finnül:
Kaksi= kettő
Kiitos= köszönöm
Mindezeket a bevásálásaim alatt tanultam :)


2014. április 8., kedd

holnap megint úton

De kiváncsi vagyok, repülő vagy hajó? Részletes beszámolóval csak holnapután szolgálhatok.

2014. április 6., vasárnap

ragyogó napsütés

A tegnapi hülye, borongós, esős, álmosító és sírásra hajlamositó idő után, ma gyönyörű napsütésre ébredtünk. Pazarul elkényesztetett bennünket a nemes égitest. Átszemtelenkedtem magam a szemben lakók teraszára, beszélgetés ürügyén, és tisztességes hüllő módjára legeltettem a bőrömön a Napocskát A teraszra annyira odatűzött, hogy 25 fokot mutatott a hőmérő. Le is éget az arcom. Vastagon kentem magamra a sheavajas testápolót.
Árnyékban 6 fok volt.

2014. március 30., vasárnap

vasárnap

A mai nap azzal kezdődött, hogy norvégul tanultam, ne röhögjön ki senki: Dagobert bácsis képregényből! Egész sokat új szó volt benne! Az egik történetet vettem át csak, de mire kiszótáraztam a szavakat és kifejezéseket, beletelt két órába.
Aztán megfőztem az ebédet, rakott karfiolt óhajtottam. Aztán szundikáltam egy sort.
Mire a gyerekek felzavartak álmomból, nekiesten megvalósítani egy kalap ötletemet. Tegnap terveztem meg és ma elkészült! Íme:

A kislányomé .

Borzassztóan elfáradtam, de elmentünk még sétalni, mert kisütött a nap. Reggel még sűrün záporozott a hó.

2014. március 25., kedd

tok jo az ido

De borzalmasan faj a fejem... Valoszinuleg megint jon valami vihar. Olyan vagyok mint egy levelibeka. Megjosolom elore.

2014. március 23., vasárnap

viharban a komp

Az egik asszisztensnőm férje kapitány egy napi 24 órában közlekedő kompon. Két napja, amikor az a borzasztó hóvihar dúlt itt a környéken, a teljesen új kompon leált minden vezérlés és a komp csak sodródott a hullámzó tengeren. Szerencsére nem volt utas rajta, mert éjszaka történt. A személyzetnek kötelekkel kellet magukat a komphoz erősiteni, amelyek közül nem egy elszakadt. A komp végül egy szigetnek sodródott. Most itt van a városi szárazdokkban. Javitják.
Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölûl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
 
(P.S)