2015. június 10., szerda

2015. május 24., vasárnap

zizi

Annak aki állandóan a Szent Grált keresi az élete során, tulajdonképpen nehéz nyugalmat, lelki békét, kényelmet elérni.

2015. május 22., péntek

bukfenc

Tegnap kiestem az autóból. Na jó, senki se gondoljon  nagy szörnyűségre. Nem menet közben. És nem, nem voltam alkohol hatása alatt. Vagy bármi másé alatt. Csak leparkoltam egy ház előtt és kikecmergés közben valami elvonta a figyelmemet. Ezért nem vettem észre hogy a biztonsági őv a lábam köré tekeredett. Puff neki. Jó kis judo-eséssel landoltam egy majdnem bukfenc után. És mert szegény embert az ág is huzza, mitöbb a baj nem jár egyedül, sikerült pontosan a jobb oldalamra esnem. Arra. Amelyik fáj. De most már a seggem is. Azon az oldalon.

2015. május 15., péntek

pingvinbabák

A norvég társadalom egy emberként hördült fel és vért követelve rázza az öklét az Ålesundba történt pingvinfiókák elrablása miatt.
Történt ugyanis hogy tegnap az éj folyamán 7 russer ( végzős középiskolás) betört az ottani állatkertbe és ellopott 3 db 3 hetes pingvinbébit. A tetteseket állitólag elfogták de nem hajlandók elárulni hova tették a kicsibabákat.
Nos nem tudom hogy megalapozottak- e a vádak de az tény hogy a norvég végzősök hihetetlenűl vad dolgokat tudnak művelni. G  Szex, pia, buli, meg mindenféle idióta feladatok teljesitése. Olyan mint nálunk a gólyatábor csak itt sokkal több ideig tart. Áprilisban kezdődik ésd május 17- én ér véget. Állitólag dán hagyomány volt, már az 1700 években is volt ilyen. De szerintem mostanában már meg vannak veszve.  Egyre többen gondolják azt hogy túl vadak a szórakozásaik,  hogy kezdenek átlépni egy határt.
Nem tudom hogy tényleg ők voltak- e, de valószínüleg a társadalom át fogja értékelni az egész hagyomány mikéntjét.

Frissités: Azóta kettőt megtaláltak. Holtan egy csatornában :(

2015. május 8., péntek

Egyszer találkoztam egy fiatal sráccal. Kollégák voltunk. Éppen továbbképzésen voltam egy északon levő városban. Nem ismertem senkit és eléggé magányosnak éreztem magam. Ebédnél a fiatal kolléga odaült hozzám és nagyon kellemesen elbeszélgettünk. Igazi társasági ember volt. Kedves, jóképű, barátságos. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Jót nevetett a praxisomból merített történeteimen. Ami jó kis teljesítmeny volt részemről, tekintettel a korlátozott norvég nyelvtudásomra. Ebéd után melettem ült a továbbképzés alatt. Az egész lénye egy nagyon kedves magyarországi barátomra emlékeztetett. Beszéltünk róla, hogy lesz nemsokára egy másik továbbképzés és mindketten ott leszünk. A továbbképzésre készülődve úgy éreztem hogy nem lesz olyan rossz, hiszen ismerek már valakit. Nem volt ott. A kolléganője azt mondta hogy betegszabin volt, mert fájt a háta.
Ma megint abban a városban voltam továbbképzésen. Mielőtt elkezdődött, odajött hozzám Ida, a kolléganője. Kérdezte tőlem, hogy tudom- e mi történt? Mondtam, hogy semmiről sem tudok. Elmondta hogy egy évvel ezelőtt pontosan akkor amikor a továbbképzésen voltunk, az a kedves, fiatal fiú lezuhant egy szikláról turázás közben és szörnyethalt.  Tisztára sokkot kaptam. Milyen igazságtalan tud lenni az élet! Egy energikus, kedves, fiatal, sportokat kedvelő ember ilyen értelmetlenül menjen el.
Bár csak egyszer találkoztam vele, barátként gondoltam és gondolok rá. Nyugodj békében, Magnus! :(

2015. április 11., szombat

félkaru rabló

Egy hóbapja elkezdett sajogni a vállam. Nosza elő a vietnami aranycsillag balzsammal ( itt tigris balzsamnak hívják). Bekenni. Melegíteni. Nem segített. Húsvétkor már sajgott. A héten már zsibbadt. Mivel a jobb karomról van szó és valljuk be egy fogorvosnál a jobb kéz használata előny, én meglehetős hátrányba kerültem. Főleg mert a kollegina egy havi betegszabira ment.  Egyedül kellett állnom a sarat. Elmentem orvoshoz. Izomtapadás gyulladás. Két hét 50% betegszabi. + gyógyszer. Továbbra is aranycsillagozok és egy hosszú gyapjufuszeklivel a karomon alszok.
Ma olvastam hogy a macskadorombolás jó a gyulladásokra. Nincs macsunk. De mit ad Isten? A szomszéd macskája bejött és befeküdt mellém :)

2015. január 30., péntek

seggrecsüccs

A változatosság kedvéért újra jegesednek az utak. Úgy hogy csuszkálunk. Autóval és gyalogosan egyaránt. Eddig a hóban eltipegtem mint egy kínai hölgy, de most már a a hó teteje is keményre fagyott és csúszik mint a tükör. Ma késve érkeztem az óvodához, mert csúsztak az utak és kétszer annyi időbe telt az út, mint egyébként. Óvatosan, éppenhogy nem négykézláb közelítettem meg az óvodát. Már megkönyenbbűlve léptem be a kapun, amikor hirtelen lefeküdtem. Hanyat. A seggemet jól odavertem a rohadt jeges földhöz. Azóta is sajog.
Az utakat már nem is szórják, mert nincs a darált kavics mennyiség amit itt járhatóvá tenné az utakat. Jön egy traktor olyan boronafélével és jó mély barázdákat szánt a vastag jégrétegbe. Az egész úgy néz ki, mint  a repülőtér kifutójának az aszfaltja, csak nem keresztbe, hanem hosszában barázdált. Van is olyan érzésem egy egy kanyarban hogy még egy kicsi és felszállok...:)