Persze előtte még dolgoztam, kiműtöttem egy teljesen rohadt fogat. Műtét közben állandóan az órát lestem, hogy mennyi időm van még addig, hogy Gy. megérkezzen értem. A páciens nehéz esett volt, mert állandóan az ellenkező irányba tekerte a fejét, mint ahova kellett volna.
Így hát persze lóhalálában mint mindig el kellett indítanom Gy-t Oslóba, sikerült is elkésni a városi buszt, mert az utolsó pillanatban jutott az eszembe, hogy a jegyfoglalást nem vittük magunkkal, így visszafordultunk.
Szóval amikor közeledtem az ovihoz, már hallottam a gyerekzsivajt. Szakadt az eső, de a gyerekek kint futkároztak. Mint megannyi kismalac. Fejük bubjától csizmáig sárosan. Zs. közben valamit magyarúl magyarázva, egy vesszővel haladt egy kisfiú irányába, a másik nevét kiáltozva. Aztán a domb lankáin kicsit megpihentek természetesen a sáros földön fekve. Miután észrevettek engem, Zs elment a hátizsákjáért és közben megfigyelhettem egy kislányt aki egy csőrös pohárból valami ragadós, sáros löttyöt fröcskölt a homokozó keretére. Mindezt teljes lelki nyugalommal.
Lefényképeztem a malackámat. Néha olyan a ruhája, mint egy épitőmunkásé. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése