Volt hó. 20 centi. Három napig. Aztán jött a felmelegedés. A hó elolvadt és tükörjég lett az utakon. Valamelyik nap a héten nem találtam a szeges csúszásgátlómat, úgy indultam el a buszra. A parkolót szó szerint négykézláb másztam át, mert csúszott is, lejtett is és semmi kedvem nem volt egy kéztörést bevasalni. A fenti szomszéd is éppen akkor jött a buszhoz, ott röhögött rajtam. Ő nem csúszott. A norvégok nem is nagyon hordanak csúszásgátlót a cipőjükön. Olyanok mint a hegyi kecskék a nekik megfelelő terepen. Olyan bácsik és nénik akik alig bírnak felmászni a buszra tükörsima jégen vígan elvannak. Senki sem foglalkozik azzal hogy a jeget levakarja az útról vagy a parkolókból. Még a bevásárlóközpontoknál sem. Egyszerűen tudomásúl veszik hogy tél van és ilyenkor a hó, jég, hideg az velejár. Nem ám mint az általunk is ismert közlekedési vállalat vezetősége, akiket minden évben meglepetésként ér az, hogy télen esik a hó. :)
Azóta az idő felmelegedett, három-négy fok van pluszban, esik az eső. Egyelőre szögre akasztottam az írhabundámat és a szél- és esőálló nadrág-dzseki szerelésben járok. Olyan erős szél fúj, hogy csak úgy rázkódik bele a ház.
Elkezdtem olvasni Jo Nesbø-t. Otthon már olvastam egy pár könyvét. Krimik. Közben hangoskönyvön is hallhatom ugyanazt. A reggeli ceremónia a következő: nyolc előtt tíz perccel megérkezem a munkába, főzök magamnak egy teát, elmosogatom a csészéket és leülök hangoskönyvet hallgatni. Közben horgolok. (NEM horkolok! :) ) Ha valamit nem értek ( ez még sajnos elég gyakori), akkor kinyitom a könyvet visszajátszom a fejezetet és kiszótárazom az ismeretlen szavakat. Lassan elég szép szókincsem lesz. Szemléletesen le fogok tudni írni norvég nyelven egy szaftos gyilkosságot...
anyus is én is jókat röhögünk egy egy bejegyzéseden :) szeretünk olvasni Téged, majd idővel akár norvégul is :)
VálaszTörlés