puding

Ma főztünk pudingot. Tejszineset és puncsot. Zs. már tűkön ült annyira várta. Amikor megkapta, ránézett a puncs pudingra és asszondja:
- Anyuci, anyuci ez a puncis! :-D
Ilyen jót még nem nevettem!

kávézás a nagyszülőkkel

Tegnap volt egy kis ünnepség az óvodában. A nagyszülőket hívták meg kávéra és süteményre. Akinek nincsenek, vagy nincsenek itt azoknak jöhettek a szülei, nagybácsik, nagynénik stb. A gyerekek készültek és volt egy kis szereplés is. Eredetileg úgy volt, hogy csak Gy. megy, mert én déltől dolgoztam volna. De még tizenegy óra előtt felhívtak, hogy mind a három páciensem lemondta, mert az erős szél miatt nem indultak a kompok. Mind a három ugyan arról a helyről jött volna. Hát igen, ilyen ez. Tegnapelőtt is nagy szél volt és mindenki eljött, tegnap meg senki.
De nem bántam mert így megnézhettem Zs.-t aki nagyon ügyesen szerepelt. Még nem megy neki olyan jól a norvég (bár az óvonők nagyon dicsérik, hogy gyorsan tanul), de nagyon igyekezett. Néha ő is együtt énekelt a többi gyerekkel. Hogy ne érezze magát kirekesztve ezért odaadták neki a dobot és az egyik dalnál végszóra neki kellett rácsapni a dobra és azt mondani " Så gå da!" Ami azt jelenti: " Hát akkor menj! " Ez a történet része volt ,amint azt elárulta nekem az egyik ovónéni.
Szereplés után volt kávé meg házikészitésű sütemény. I. végigaludta a babakocsiban, amit kinthagytunk a tornácon. Vettünk egy jó szél és esővédő huzatot a babakocsira, így  nyugodtan kint hagyhattuk még a szélben is a kocsizsákban. A norvég bölcsiben amúgy a kicsiket kint alatatják hóban-fagyban és nem lesznek betegek.
Néhány kép az ünnepségről.

Kicsit homályosak, de Zs. van középen. :)

És néhány kép I.-ről amint Zs. papírkoronájával játszik.:

szél

Ma reggel kénytelen voltam szoknyát húzni, mert az összes nadrágom ki volt mosva és úgy jártam mint annak idején az intimebb ruhadarabjaimmal. Poc tudja, hogy miről beszélek :) Szóval szoknya, csizma, vastag zokni, kardigán, irhabunda. Kimentem a házból hát a szél majd elsodort. Nagy nehezen a buszhoz küzdöttem magam. A buszon fél füllel ( már a mennyire a norvégot értem pláne a dialektust), hallottam, hogy a híd le van zárva. Ez azt jelenti, hogy a szél sebessége meg kell haladja a 35m/s.
A híd ilyen:

A szigetünket köti össze a szárazfölddel. Aztán amikor a kolléganőm első páciense lemondta, akkor tudtuk meg hogy tényleg lezárták a hidat. Ő a szárazföldről jött volna.
nekem egy páciensem sem mondta le, pedig tartottam tőle, mert ilyenkor, amikor orkán erejű szél fúj, akkor ugye gond lehet a hajókkal. De a norvég tengerészek nagyon képzettek és strapabírók a hajók, mert még az innen 2 órányira levő szigetről is eljöttek
Visszafelé felvettem a sínadrágom, ami a munkában volt, mert olyan hóátfuvások voltak, hogy rendesen kapaszkodnom kellett. A buszsöför is szenvedett a busszal rendesen
Itthon minden rendben, a gyerekek növögetnek, a kaja jó, tudok eleget pihenni. Csak ez a sötétség ne volna....
Ja, mindenkinek köszönöm a névnapi jókivánságokat! :)

dolgok

Tegnap volt nálam egy páciens. Be volt kötve mindkét keze. Kérdem: mi történt? Autóbalesete volt. Összeütközött egy jávorszarvassal.
Ma este elkezdett esni a hó. Két óra alatt 6 centi esett. Azt hiszem most éppen nem esik. Mindjárt vége a hónapnak. Elfogyott a halunk. Még nem cseréltem le a karácsonyi függönyöket. Végre van fűtés a hálószobában is. I.nek még nincs hely az oviban. Vettem kardigánokat és pulcsikat. Mit írjak még?
Ma nem vettem fel a csúszásgátló bigyómat a lábamra és sikerült megcsúsznom amikor hazafelé gyalogoltam a munkából. Beütöttem a térgyem kalácsát! :)
Jó éccakát!

jéééééé!

Nahát most nézem, hogy ma van négy hónapja hogy itt vagyunk. Hogy repül az idő! Ezt meg kell ünnepelni! Csapra verem a borosdobozt! :)

csizma

Van egy csizmám. Életem legmelegebb csizmája. Íme:

Végre nem fázik a lábam. :) Persze nem jegesmedvéből készült...

egy laza hét...

Ez egy kis irónia akar lenni, mert ez a hét minden volt csak nem laza. Kezdjük azzal, hogy az egyik asszisztens lebetegedett és a másik, aki ilyenkor be szokott ugrani éppen a jól megérdemelt kéthetes szabadságát tölti valahol máshol. Szóval egy asszisztens volt végig két orvosra. A telefon ilyenkor csörög persze a legtöbbet. Sok az akut és persze a lemondás is. Aztán mi is lebetegedtünk, elkaptuk Zs-től az óvodai náthát. A gyerek gyorsan túlesett rajta, mi csak lassan evickélünk ki belőle. A szerda volt a mélypont. Rengeteg munka. Délután bejelentkezett egy akut, aki nem tudott hamarabb jönni négy óránál (ez a zárásunk ideje), mert valahol egy isten háta megetti szigeten dolgozik, és nincs hamarabb komp. Mondtam, nem bánom jöjjön, de az isten szerelmére igyekezzen. A fejem robbant szét a náthátol. A kolléganom kapott egy akut pácit szintén. Az egyik kezelés közben bejött a kollegina és azt kérdezte, hogy ki tudok-e műteni egy fogat, mert a páciensnek fájdalmai vannak és ezért jött ide egy három órányi útra levő szigetről. Mondom ja, de nekem is van akut esetem. Felajánlotta, hogy cseréljünk. Jól van. Cserebere. Kimentem pisilni és inni egy kis teát. Jön az asszisztens: a páciensnek sürgős, mert fél öttkor indul az utolsó hajója. Jaaaa, most negyed négy van, és egy alsó hatost kell kiműtsek. Nem baj, kezdjünk bele. Előkészitek mindent, megkönnyitem a fog megragadását, próbálom kiemelni. Nem megy. A fog laza, lötyög, de juszt sem jön. Próbálok óvatos lenni, lazitom, már körbe-körbe mozog, de még mindig nem akar kijönni. Háromnegyed négy. Reccs. Juszt is beletörtek a gyökér végek. Három óra ötven perc. Jól van, elő a gyökéremelőkkel. Kiemeltem a maradványokat. Varrás. A kezem alig hajlik. A páciens megkapja az utasitásokat. Négy óra. Viszontlátásra.
Phűűűű. Kimegyek, nézem a váróban az ajtó előtt egy pár sáros munkásbakancs. Nahát?!
A kezem még most is fáj. Még mindig náthás vagyok és a jövő héten is csak egy asszisztens lesz.