Ez egy kis irónia akar lenni, mert ez a hét minden volt csak nem laza. Kezdjük azzal, hogy az egyik asszisztens lebetegedett és a másik, aki ilyenkor be szokott ugrani éppen a jól megérdemelt kéthetes szabadságát tölti valahol máshol. Szóval egy asszisztens volt végig két orvosra. A telefon ilyenkor csörög persze a legtöbbet. Sok az akut és persze a lemondás is. Aztán mi is lebetegedtünk, elkaptuk Zs-től az óvodai náthát. A gyerek gyorsan túlesett rajta, mi csak lassan evickélünk ki belőle. A szerda volt a mélypont. Rengeteg munka. Délután bejelentkezett egy akut, aki nem tudott hamarabb jönni négy óránál (ez a zárásunk ideje), mert valahol egy isten háta megetti szigeten dolgozik, és nincs hamarabb komp. Mondtam, nem bánom jöjjön, de az isten szerelmére igyekezzen. A fejem robbant szét a náthátol. A kolléganom kapott egy akut pácit szintén. Az egyik kezelés közben bejött a kollegina és azt kérdezte, hogy ki tudok-e műteni egy fogat, mert a páciensnek fájdalmai vannak és ezért jött ide egy három órányi útra levő szigetről. Mondom ja, de nekem is van akut esetem. Felajánlotta, hogy cseréljünk. Jól van. Cserebere. Kimentem pisilni és inni egy kis teát. Jön az asszisztens: a páciensnek sürgős, mert fél öttkor indul az utolsó hajója. Jaaaa, most negyed négy van, és egy alsó hatost kell kiműtsek. Nem baj, kezdjünk bele. Előkészitek mindent, megkönnyitem a fog megragadását, próbálom kiemelni. Nem megy. A fog laza, lötyög, de juszt sem jön. Próbálok óvatos lenni, lazitom, már körbe-körbe mozog, de még mindig nem akar kijönni. Háromnegyed négy. Reccs. Juszt is beletörtek a gyökér végek. Három óra ötven perc. Jól van, elő a gyökéremelőkkel. Kiemeltem a maradványokat. Varrás. A kezem alig hajlik. A páciens megkapja az utasitásokat. Négy óra. Viszontlátásra.
Phűűűű. Kimegyek, nézem a váróban az ajtó előtt egy pár sáros munkásbakancs. Nahát?!
A kezem még most is fáj. Még mindig náthás vagyok és a jövő héten is csak egy asszisztens lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése