szél

Ma reggel kénytelen voltam szoknyát húzni, mert az összes nadrágom ki volt mosva és úgy jártam mint annak idején az intimebb ruhadarabjaimmal. Poc tudja, hogy miről beszélek :) Szóval szoknya, csizma, vastag zokni, kardigán, irhabunda. Kimentem a házból hát a szél majd elsodort. Nagy nehezen a buszhoz küzdöttem magam. A buszon fél füllel ( már a mennyire a norvégot értem pláne a dialektust), hallottam, hogy a híd le van zárva. Ez azt jelenti, hogy a szél sebessége meg kell haladja a 35m/s.
A híd ilyen:

A szigetünket köti össze a szárazfölddel. Aztán amikor a kolléganőm első páciense lemondta, akkor tudtuk meg hogy tényleg lezárták a hidat. Ő a szárazföldről jött volna.
nekem egy páciensem sem mondta le, pedig tartottam tőle, mert ilyenkor, amikor orkán erejű szél fúj, akkor ugye gond lehet a hajókkal. De a norvég tengerészek nagyon képzettek és strapabírók a hajók, mert még az innen 2 órányira levő szigetről is eljöttek
Visszafelé felvettem a sínadrágom, ami a munkában volt, mert olyan hóátfuvások voltak, hogy rendesen kapaszkodnom kellett. A buszsöför is szenvedett a busszal rendesen
Itthon minden rendben, a gyerekek növögetnek, a kaja jó, tudok eleget pihenni. Csak ez a sötétség ne volna....
Ja, mindenkinek köszönöm a névnapi jókivánságokat! :)