Gyorsan közeleg az indulás napja. Dilemmában vagyok így is, hogy milyen ruhákat csomagoljak, mi kellhet még. A férjemmel küzdünk minden egyes újabb darabért. Szerinte felesleges, szerintem pedig létfontosságú. Általában én kerülök ki győztesen a vitából, de ez így helyes, mert úgy is nekem van (lesz) igazam. :)
Én nagyon izgulok, (naná, egyelőre csak nekem lesz munkám), a gyerekek nem nagyon fogják még fel. Még a kisfiam sem, pedig ő már 5 éves "nagyfiú". Jelenleg ő csak annak örül, hogy már nem kell óvodába mennie itt nálunk.
Többet kellett volna tanulnom a nyelvet, de remélem így is elboldogulok az elején. A két napos (?) út során talán lesz alkalmam átismételni az alap kifejezéseket, amiket már az elején nem árt tudni ha beteggel találkozom.
Van egy email címünk, egy kint élő magyar kolléga címe, neki írnom kellene, hogy nemsokára mi is a környezete részei leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése