Péntek délután, miután sikerült az autóba tetriszezni a holmikat (kétszeri átpakolással, mert mindig kimaradt valami nagy és rendkivülien fontos) végre elindultunk. Zs. nagyon izgatot volt, de azt hiszem, hogy inkább a Vitoba szerelt multimédia rendszer lelkesítette, mint az utazás maga. I. nem akart elaludni még az autó ringása ellenére sem, túl símák a magyar autópályák (!), aztán Bécs magasságában végre elszundított. Természetesen senkinek nem volt kényelmes ülni a szalonba bepakolt holmik miatt, és még így is aa csomagtartóban voltak olyan dolgok is, amikre szükség lett volna útközben is. Én nem vagyok egy hosszúlábú menyecske, de még én is szenvedtem, mint a kutya, aki nyolcat kölykezett.
Az osztrák, német autópálya WC-k fizetősek, de tüchtig mindegyik. A dán, svéd wc-k ingyenesek, koedukáltak és úgy is néznek ki.( Mondjuk, még mindig jobb, mint amikor egyszer éjjel a kárpátaljai Bátyu vasutállomásán ragadtunk Pocokkal és az egyetlen WC-hez egy szartengeren kellett átjutni. Még szerencse, hogy a gondos állomásdolgozók féltéglákból ösvényt raktak a WC irányába, így csak azokon kellett végigugrálnunk és már ott is voltunk. Bent a WC-ben nem voltak féltéglák...)
Ennyit a WC-kről, bár az észak-norvég budikról is tudnék mesélni.
A dán autópályák ingyenesek, a svédek is. Megkérdeztük, hogy a norvég autopályádíjat hogy tudjuk kifizetni, mire egy svéd sértődötten azt mondta: " Az autópályákért Chehországban fizetni kell, de Skandináviában ingyenesek! " Lehet hogy azt hitte csehek vagyunk? Nem tudom mit hitt, de hogy nem tudta jól az már biztos. Mert Norvégiában az E6-os út részben fizetős. Automata leolvasók vannak az út szélén és majd jön a számla levélben. Lehet valami bérletet venni, de hogy hol azt nem tudtuk. Még a norvégok is csak a számlát várják.
Az utolsó 1000 km volt a legrosszabb. A fiúk felváltva vezettek, az utak kanyargósak, keskenyek és sok a sebességkorlátozás. Ha Svédországon keresztűl mentünk volna, akkor gyorsabban haladtunk volna, de hát a fiúk látni akarták Norvégiát. Zs. már nagyon türelmetlen és meg volt vadulva. De másfél nap utazás egy fémdobozban engem is megvadított. Vasárnap reggel megérkeztünk, de erről majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése