Norvégiában vannak csillagok! Sőt még hold is van! Majdnem teli.
Elmondom hogy volt.
Reggel esett az eső természetesen, amikor elindultam a bicajjal a biciklisisakom lyukai között befolyt a víz. A hülye fejemmel elfelejtetttem felhúzni a kapucnimat. Egész délelőtt zuhogott. Délután kettő óra körül észrevettem, hogy a páciens arca fényben úszik. De a lámpa nem volt bekapcsolva! Mi történt? Csak nem a nap süt be az ablakon? De, de.
Munka után kimentem venni kenyeret és joghurtot és a fákon csicseregteg a madarak. Nahát! Én madarat csak akkor láttam, amikor a széncinkék rászállnak a zsirgombócra.Most még hallottam is őket!
Azért bementem a túra boltba és vettem egy esőnadrágot. Ezeknél soha nem tudhatja az ember.
Nem volt rá hála az égnek szükségem, de norvég tanfolyam után mindenesetre felvettem.Hazafelé a bicajozás ha nem is volt madárfütty és trallala, de kellemes volt. Az égen a csillagok és a telihold, az út viszonylag száraz, a szemembe sem folyt semmi. Az emelkedőket még mindig nehezen bírom, fujtatok mint egy gőzmozdony. Nem szeretek sebességet váltani, mert olyankor annyira könnyű tekerni a bicajt, hogy szinte elveszítem az uralmamat felette. És van egy nagy gondom a biciklivel. Nem tudok leszállni róla, csak leesni. Mert:
1. Férfibicaj és át kell vetni rajta a lábamat.
2. Magas.
3. Rövid a lábam. Mindkettő.
Igyekszem mindig magas keritésnél vagy falnál megállni, mert akkor feltünésmentesen nekiesek a falnak és utána lekászálódom a bicajról,
Amint lehet beszerzek magamnak egy női kerékpárt. Kontrafékest.
Úgy belejövök majd a tekerésbe, hogy egy fittneszlédi leszek. Egy Bíró Cica.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése