Most vannak a nagy leárazások, és Gy-nek szüksége volt néhány ruhadarabra, ezért tegnap elhatároztuk, hogy lemegyünk a városba. A "megyünk"-et szó szerint kell érteni, mivel ugye a kölcsönautónkat bizonytalan időre visszavették tőlünk. Fel is vette mindenki a jégeralsóját és jégerfelsőjét, vastag nadrágját és kabátját. A hosszú alsógatya itt unisex viseletnek számit és van hozzá felső rész is. Az anyagai különbözőek lehetnek. Zs-nek pl van merinógyapjuból kettő. A miénk speciális lélegző műszálból készült. Superundertøy a neve. Szükség is volt rá, mert -12 fok volt és cca. 10 km-t kellett gyalogolni. I-t beraktuk a kocsizsákjába és elindultunk. Meglepően jól bírtuk. Még Zs. is, pedig régebben nem szeretett gyalogolni. Vettünk egy pár cuccott: dzsekit, termoszt, pulóvereket, és I. nek az első csizmáját. Törvényszerű, hogy a kis csizma annyiba került mint a többi holmi együttvéve. :) De nagyon édesen topog benne.! A visszafelé utat is legyűrtük kissebb- nagyobb fennakadásokkal. Amint hazaértünk, telefonált E., hogy lemehetnénk hozzá egy kicsit. Gy. nem érzi jól magát egy pár napja, igy ő és I. otthonmaradtak, mi pedig Zs.- vel újra elindultunk, miután odatettem a húslevest főni. Mivel E. és családja ( egy nagyon kedves magyar család) a kikötőnél lakik ezért megint le kellett gyalogolnunk a gyerekkel ugyanazt a távot, mint délelőtt.Végig énekeltünk, hogy ne tűnjön olyan soknak. Még szép hogy ma reggel izomlázra panaszkodott.
Ma kimentünk egy kicsit. Amíg Gy. a havat lapátolta, addig mi kézenfogva sétálgattunk I.-vel. Ma sétált először házon kívül. Nagyon élvezte, csak egy kicsit bukdácsolt, meg hasra esett egy párszor. Aztán beleültettem a gyerekeket a nagy lapátba és szánkoztunk egy picit.
A szembe szomszédok azt hitték, hogy azért használjuk a lapátott, mert nincs szánkónk, ezért kölcsönadták a télre a sajátjukat. Egy kormányozható háromtalpas szánkót.
Íme néhány kép a mókázásról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése