Nem írtam már egy ideje, mert egyszerűen nem volt erő írni. Történnek jó dolgok is meg rosszak is. tele vagyok dilemmával, főleg a gyerekekkel kapcsolatban. Hogy őrizzük meg a magyarságunkat idegen környezetben? Fog-e jelenteni valamit számukra magyarnak lenni. Rémképek kínoznak, főleg mert úgy látom, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei 4-5 éve vannak itt és ők már itt kezdték az iskolát norvég nyelven szeretnek (!) társalogni még egymás között is, olyankor, amikor megtehetnék ezt az anyanyelvükön is.
Ez nagyon érzékenyen érint engem. Mert számomra mindig is fontos volt a magyarságom. L
ehet ez most hülyén hangzik, és sokan azt kérdeznék, hogy akkor miért nem otthon vagyok? De ők tévednek. Én nem vagyok otthon sehol. A volt Szovjetúnióban, ahol születtem és a gyerekkorom nagy részét töltöttem, magyarnak lenni kihívás volt, és gyakran bizonyos dolgokat csak dacból csináltunk, csak hogy megőrizzük a magyar identitásunkat. Nagyapám inkább vállalta a kemény fizikai munkát a bányában, csak azért hogy magyar maradhasson. A hivatalos moszkvai idő helyett a magyarok csakazért is a közép-európai ( "mi szerintünk" :) ) idő szerint éltek, vállalva az ebből fakadó kényelmetlenségeket. Igen, magyarnak lenni idegen környezetben kihívás volt, és gyakran ért minket atrocitás emiatt. Az anyaországban pedig azért ért, mert nem voltunk "eléggé" magyarok.
Két napig nem tudtam aludni, mert azon gondolkodtam, hogy legyek eléggé bölcs, hogy megőrizzem a gyerekeim nemzeti identitását. Szinte láttam magam előtt nagyapámat, amint megfordul a sírjában...
Ez van, kövezzenek meg! :)
szerintem ezen ne gorcsolj! a gyerekeknek lazasagra es onbizalomra van szuksege. 2004 dec 5.e megmutatatta mennyire osszetarto nep a magyar. magyarorszag egy mutyisztan , a rendes munkanak keves a becsulete. ahol a tanarok es korhazi dolgozok nincsenek megbecsulve az egy beteg tarsadalom. Szoval tanuljatok csak norvegul! A magyarsagnal sokkal fontosabb a csalad! mindenhol vannak jo es rossz dolgok, a szerencsesek inkabb a jo dolgokra szeretnek koncentralni! tejk it izi!
VálaszTörlésEbben nem ertunk egyet :)
TörlésNekem fontos a magyarságom,bár származásomat tekintve csak félig vagyok az.Ha éjszaka felébresztenének is azt mondanám,hogy magyar vagyok.Ez független attól,milyen a külsőd, vagy hogy hol élsz pillanatnyilag.Egyszerűen szeretem azt a helyet ahol születtem, felnőttem és a magyar embereket is ,bármilyen összetett és széthúzó is a társadalom...Én sem élek otthon... Gyerekkoromban és fiatalon is évekig külföldön éltem.Jó példákat láttam gyerekkoromban.Olyan embereket,akiket a történelem vihara sodort el hazájuktól 10 ezer kilóméterre,családtagjaikat elvesztették (koncentrációs táborban kutyák tépték szét a szülőket,vagy más esetben a Dunába lőtték őket).Ezek az emberek fél évszázaddal az emmigrálás után is szívvel-lélekkel magyarok voltak.Összetartották a kinti magyarságot,megerősödtek anyagilag és segítették az újakat,az otthoniakat.Elismerést vívtak ki és igazi diplomatái voltak hazájuknak.Mert bárhova mész viszed magaddal azt ,hogy magyar vagy.És jó érzés neked is biztos,amikor jók a visszajelzések a munkáddal kapcsolatban,vagy új barátokat szerzel,akik hallottak Magyarországról és kedvelik,jártak már ott,nagy hatással volt rájuk,jót meg könnyű mondani róla...(Ha jó a szemüveged)
VálaszTörlésA gyerekekkel kapcsolatban annyit mondhatok bíztatásképpen,hogy okosak mert gyorsan alkalmazkodnak,nekik csak a jelen számít.Most meg kell tanulni a környezet nyelvét ,kész.De tudják,hogy honnan származnak és hat rájuk a család és a családtörténet folyamatosan.Az első generáció könnyen megtanul magyarul ,ezt láttam.Nem kell megijedni attól,hogy más nyelven,ami ez esetben nem az orosz,nagyon jól beszélnek.
Olyan könnyű mostanában a kapcsolatot fentartani.
Később meg már egyszerűbb lesz.Még Stephen Fry is büszke magyar nagyapjára :-)
Kisvirág ne ess kétségbe! Nem lesznek norvégok :-)
Köszi :)Azt az "l"-t meg minnyá javítom... ;-)
Törlés