Esőkalap

Ma elmentünk M.-be az ottani klinikára. O. vezetett odáig. Azt mondta ne aggódjak, nagyon óvatosan fog vezetni, nem úgy mint a férje szokott. Hát mit mondjak, nyomkodtam a fékpedált az anyósülésen rendesen!
Az út kanyargós, keskeny, kátyús és oldalra lejt. Nyolcvannal mentünk, de a szembejövő kamionok százzal. Halálfélelmem volt végig. M.-ben volt A. a svéd szájsebész. Hetven éves, de szellemileg olyan friss, hogy irigylésre méltó. Mondjuk soha nem éhezett valószínüleg. Vagy legfeljebb gyermekkorában. Megnéztem egy-két implantátum beültetést. Hát mit mondjak, nagyon más. Két implával elvacokolt másfél órán át. szétunatkoztam a fejemet. Ugye én ahhoz vagyok szokva, hogy N. sorozatban lőtte be az implákat. Másfél órában még egy sinus liftet is megcsinált volna. A norvégok nem az esztétikára adnak. Ezt már észrevettem a protetikai munkákon is. Legalább is itt fent északon. A- val ma arról beszéltünk, hogy az overdenture egy jó megoldás, de a pácienseknek gyakorlatilag eladhatatlan itt. Mert ők éppen a kivehető fogpótlástól akarnak megszabadulni.
Ha az alsó állcsontba négy implát raknak, arra egy csavarozott hidat készitenek. Felsőbe pedig 5-6 implát tesznek, főleg a front részbe és arra tesznek hidat. Inkább ötöt. Néztem ki a fejemből... Ötöt? Milyen elgondolásból? De hát ők tudják...
Reggel annyira esett az eső, és olyan szél fújt, hogy tiszta víz lettem, mire kiértem az útra. Ugyanis O. nem tudta megtalálni ezt a házat. Amikor kiértem az útra, kétszer is elment melettem és nem vett észre. Pedig piros kabátban voltam és két kézzel integettem neki. A hegyek vastag felhőtakarókba burkolóztak, és a patakok csak úgy zubogtak fentről a fjord irányába. A széltől és esőtöl elkezdett fájni a fejem, így vettem egy esőkalapot, olyat, amilyet a norvég halászok hordanak, csak az enyém nem sárga. Fekete, fehér karikákkal.
Most megyek sárgaborsófőzeléket főzni. Tejföl van a norvégoknál, csak elég volt rájönnöm, hogy mi a neve. Ott áltam az elkülönitett hűtött helységben vagy 15 percig ezen morfondírozva és a végén  "egyszer élünk! " felkiáltással lekaptam a polcról a leginkább tejfölnek kinéző valamit.
A boltból kiérve megkérdeztem O-t, hogy ez tejföl-e , szerencsére igen volt a válasz. Mert a fiuk elutazás előtt vettek egy doboz margarint, amiről itthon kiderült, hogy mogyorókrém. Ha-ha.