2011. december 31., szombat

hull a pelyhes fehér hó...

Tegnap egész nap esett a hó. Néha olyan sűrű volt a hóesés, hogy nem láttuk a szemközti hegyeket. Ma reggel csillagos égre ébredtünk. A városnak ezen a részén nincs akkora fényszennyezés, mint a központi részeken így kitűnően látszanak a csillagok, hacsak nem takarja őket  vastag felhő réteg.
Csináltam egy pár képet a nappali ajtajából.


2011. december 29., csütörtök

szánkó és babaház

Ma nem éreztem valami fényesen magam. Az éjjel keveset aludtam és korán keltem. Egész nap fájt a fejem, szerencsére nem kellett bemennem, nem volt akut eset. Ebéd után kimentünk egy kicsit az utcára. Gy. azt akarta hogy kisérjük el horgászni, de leszavaztam. A garázsban állt egy szánkó. Olyan speciális fajta. Van valmi norvég neve csak elfelejtettem. Ez a szánkó elég régi darab, de működőképes. Egy új elég drága itt. Igaz, ha megveszel egyet, és vigyázol rá, akkor még az unokáid is használni fogják.

 A sötétség senkit se zavarjon meg, du. 2 óra volt. A képeken lehet látni, hogy, hátul meg kell markolni a szánkó támláját. A fém részén pedig van a hajtó számára két állás, hogy ő is tudjon siklani. Tettünk egy pár kört vele.
Délután amíg a pici aludt Zs. -nek mesét olvastam. Volt benne egy történet egy babaházról. Kitalálta hogy kell neki is egy. Nem bírtam meggyőzni őt arról, hogy nem tudunk épiteni egyet csak úgy ripsz-ropsz. Meg van győződve arról, hogy mindent meg lehet csinálni fából és papírból. :) Végül nekiálltam kétdimenziós  babaházat alkotni. Még két dimenziós apu, anyu, kisfiú és kislány is készült hozzá.
Mindenki láthatja: én éppen a fürdőszobában vagyok. :)

2011. december 28., szerda

romjul

Ez a kifejezés a karácsony és az új év közötti időszakot jelenti norvég nyelven. Ilyenkor a legtöbb ember otthon van, elutaznak, vagy csak pihennek. A boltok, hivatalok dolgoznak, de csak röviden. Kb. 4 órát. Ez a szerencsénk. Sikerült bejelenteni Gy-t a rendörségen és még sikerült az adóhivatalt is elrendezni. Megjött a két csomag is. Hozott Zs-nek két robotcsótányt, egy hangyát és egy távirányitható pókot. Most azokkal játszik. Tegnap amíg főztem, a konyhában játszott velük és az egyik bemászott a hűtő alá, ott megakadt és ott zümmögöt, rázta a hűtő alsó rácsát, annyira idegesítő volt! Aztán egy hosszú cipőkanállal sikerült kipiszkálni onnan. Megtiltottam, hogy a továbbiakban a konyhában játszon velük.
A kárácsony és a "romjul" az orkán erejű szél jegyében telt. Tegnap megszakitották a rajzfilmcsatorna adását, hogy mrgmutassák, hogy valamelyik városban, a part mentén olyan viharos szél volt, hogy hajókat borított fel, tetőket tépett le, szélvédőket tört be. Nálunk szerencsére nem, de eléggé erős volt itt is.

2011. december 24., szombat

menyből az angyal

Ádott Békés Ünnepeket Mindenkinek!
Eljött a Szenteste. Egész nap meg sem álltam. Főzem, sütöttem. A kalácsokat már tegnap elkezdtem.
Ilyen szépek lettek. Feldíszitettük a fát. Megterítettük az ünnepi asztalt. Amíg a gyerekek aludtak előkészitettük a terepet. Ment a skypolás a családdal ezerrel. Egyszer csak csengettek. Csodálkozva kinyitom az ajtót: a háztulajdonos. Hozott nekünk egy üveg bort és a mézeskalácsházikót.
Aztán megjött a Jézuska és elhozta az ajánékokat.
Íme néhány kép a norvég karácsonyról.





jézuska

- Apuci! Lehet, hogy amikor felnövök, akkor inkább Jézuska leszek és nem tűzoltó! ÁÁÁ, igazábol vicceltem! Tűzoltó leszek!

2011. december 23., péntek

útlevél

Hát megérkezett végre! Halleluja! Öt napig tartott az express levélnek ideérni. És még a futár volt felháborodva, hogy sürgettük! :)

2011. december 22., csütörtök

Mákom van, mákom van!

Megjött a mák! De a két csomag közül, amelyekről megkaptam az értesitést, csak az egyiket tudtam felvenni mert a másikról még mit sem tudtak. Mondom: jó. De akkor miért küldték el az értesitést róla? Ráadásúl az értesités az egy fénykép a csomagról. Azt mondja a nő: Igen, Oslóbol elküldték az értesitőt. És a csomagot nem?, kérdezem. Csak az értesitőt? Inkább a csomagot küldték volna. De most utánanéztem. Már megjött. Csak nem regisztrálták valószinüleg.
Vettem szegesgumit a cipőimre, mert ha itt jeges az út, akkor lehetetlen közlekedni nélkülük.
Ja azt mondja nekem a gyerek valamelyik nap:
Anyuci! Azért vetted a hajadat hogy tudjak vele játszani? Nem, mondom, ezt a Jóisten adta nekem. Igen, teszi hozzá Zs.,- A Jóisten megvette a boltban, aztán rátette a fejed púpjára! :D

2011. december 21., szerda

gyorsposta

Még mindig semmi. Bár ma már legalább az kiderült, hogy a szomszéd (kb. 80 km) városba már sikerült kihozniuk. :( De sajnos egy héten csak háromszor van autójuk és ezért péntekig aligha valószínű hogy megkapjuk. Nagyon gyors posta. Bár lehet hogy csak városon belül szálitanak 24 óra alatt. Mondjuk oslóbol oslóba nem nagy kunszt.  Ennyit a nagy nemzetközi csomagszállitó cégről. Magyarországról a posta kihozta egy hét alatt a levelet. Kinéz egy jó hosszú panaszlevél.

2011. december 20., kedd

kisült-e már a kalácsom?

Még reménykedem benne. Várom a tölteléknek valót. Éppen G. vel beszéltük, hogy ha mákom lesz, akkor lesz mákom. :) Bár még életemben nem csináltam beiglit (se) mégis megpróbálkozok vele. ha nem sikerül, akkor marad a brownie amihez készen lehet kapni a keveréket, csak hozzáadok egy kis zsiradékot oszt kész.. Ime a modern nő szakácskodása. A főzés jobban megy,  ott az ember lehet nagyvonalú az alapanyagok adagolásánál. A  sütésnél nem így van. Hja, szintiszta kémia ez kérem!
Mindenesetre felakasztottam a karácsonyi konyhafüggönyöket már. Legalább valami.
Mikulás szakálas kisfiúk és kislányok kézenfogva. A kislányok nem szakálasak persze.
Ma otthon voltunk. karácsonyi takaritás meg ilyesmi. Vártuk Gy. útlevelét Oslóbol. Nem jött. Pedig express szolgáltatást kértünk egy nemzetközi csomagküldő szolgálattól. Három betű, és nem T-vel kezdődik. Piszok drága volt. És ma meg kellett volna érkezzen. Éjfél még messze van. De ha holnap jön, akkor szép kis szolgáltatás! Ennyi idő alatt a sima posta is kihozza háromszor olcsóbban. De hát ez van. A honlapjuk nagyon rossz ,a telefonos ügyfélszolgálatuk gyakorlatilag elérhetetlen. Ez itt nem a reklám helye volt. :)
Gy ma kiment karácsonyfáért az erdőbe. Megvárta a 10 órát amíg valamennyire kivilágosodott, fogta a fűrészt és ment. A múltkori kirándulásnál láttuk, hogy az emberek itt ezt csinálják.
Azt mondta, hogy annyira sötét volt az erdőben és ráadásúl halálos csend vette körül, hogy rendesen félt. Végig a trollokról szóló történetek jártak a fejében. :) De sikerült hazahoznia egy szép példányt, kb akkorát mint ő maga. Este pedig nekiláttunk karácsonyfa díszeket gyártani szines papirokból meg tobozokból. Mondjuk, az egész úgy zajlott, hogy én vágtam, rajzoltam, ragasztottam Zs. pedig nézte a TV-t...

2011. december 19., hétfő

nátha

Hát megérkezett! Bedugult orr, vérvörös szemek, furcsa kattogás a füleimben. De hát dolgozni csak kell... Bár a holnapi napot sikerült áttervezni és itthon maradhatok. Ahogy közeledik a karácsony egyre több az akut esett. ma is bejött valaki, hogy a hídja meglazult. Ki kellett ábránditanom: a fogai lazultak meg hidastúl... Stul, stul, stul hidastúl. Jaj de gonosz vagyok!

2011. december 18., vasárnap

hétvége reload

A szokásos. Tizenegykor felkellt a nap egy órakor már sötétedett. ma kimentünk egy kicsit túrázni a helyi híres templom környékére. Láttunk lovakat, birkákat és a Napot. Kicsit hideg volt, -5 C fok. nem voltam valami fényesen a hétvégén. EÍlkapott a nátha és a depressziós fiíling. Fél éjszakákat és nappalokat romantikus regények olvasásának szenteltem orosz nyelven. Kicsit sem lettem jobban tőle. :)

2011. december 15., csütörtök

karácsonyi készülődések

Nemsokára itt a karácsony. Próbálom Zs.-nek elmagyarázni az ünnep lényegét, de elég nehéz, amikor összezavarja a fejét ez a sok összevisszaság. Itt is Santa Klaus jön, mint Angliában, meg Amerikában. Még lengyelországban is kétszer jön a Mikulás, állitólag. Egyszer hatodikán és egyszer karácsonykor. Pedig az egy erősen katólikus ország, aktív vallási élettel. Hiszen még pápájuk is volt!
Szóval itt is nagy a nyüzsgés a boltokban, fények az utcán, karácsonyi illatok. És természetesen pangás a munkában. A kolléganőm elutazott haza Litvániába. Minden nap olyan mintha péntek volna.Karácsonykor én leszek az ügyeletes.

2011. december 13., kedd

volvo

Megkaptam a Volvót. Vezettem is egy teljes napig. Aztán az egyik tolatásnál és centizésnél sikerült meghúznom a sárhányót.. Jelentősen.  Nem vettem észre azt, hogy a fal a kerekek magasságában még plusz 10 centire ki-áll. Gyomorgörccsel írtam meg a főnöknek. A válasz? " Don't worry, enjoy life :) " Sebaj, fizet a biztosító. De hogy én nem ülök be abba az autóba még utasként sem az már 100 %.

2011. december 11., vasárnap

túra

Ma kihasználtuk a jó idő áldásait, és úgy 11 óra tájban, amikor már kivilágosodott, elindultunk turázni. Igaz előtte be kellett ugranunk megtankolni. A csajnál nem volt váltópénz, nekem meg nincs kártyám, igy végig kellett túrnom az összes zsebemet apróbb pénzért és nem volt meg a teljes összeg, kb 8 korona híjja volt. Erre a csaj kedvesen rám mosolygott és azt mondta: " Ok, ennyi elég lesz". Nahát!
Azután kimentünk a város szélére, nem igazán volt hely leparkolni, mert mindenhol hó volt. Végül találtunk egy kiesebb részt, ami olyan turistapihenő félének látszott. Asztallal meg padokkal. Egy farm istállója közelében. Volt ott egy fenyőerdő, ami olyan szépen nézett ki, hogy Gy. I.-vel a hátán el is határozta, hogy bemegy. Nem jutott messzire, mert a fenyőfák ágai olyan sűrű fonatot képeztek, hogy lehetetlen volt átjutni rajtuk. Ráadásul kellemetlenül sötét is volt. Végül gyüjtöttünk néhány tobozt Zs. nek és elindultunk a másik irányba egy dombra. A talaj süppedős volt és mindenhol áfonyacserjék kandikáltak ki. Nem hiába lehet itt nyáron kilószámra áfonyát gyűjteni. Csak le kell érte hajolni és kész. Most persze nem volt, nem is azért mentünk :). Elég nehéz volt az előrejutás, mert Zs. nagyon küzdott az alacsony fenyőfaféle ágainak átlépésével, és folyton megbotlott, rendszeresen engem is magával húzva. Mikor végre feljutottunk, csodálatos volt a kilátás. Szemben volt a Hét Nővér nevű hegylánc, ami nagyon híres itt Norvégiában, rengeteg mesében szerepel.
Nyáron megpróbáljuk megmászni mind a hét csúcsát. Most ilyesmire nem válalkoztunk, mert bár délután egy óra volt, a nap már pirosra festette a horizontott. Most hogy jobban belegondolok, ma nem is láttam a napot. Délelőtt tizenegykor sejtettem, hogy már felkellt, mert lazacszínűek voltak a hegycsúcsok, és délután 1 órakor is rózsaszín volt már az ég alja. Annyira magasak a hegyek, hogy eltakarják a téli napot. Aztaaa!
Szóval nagy nehezen lecihelődtünk a dombról, és elindultunk az autó felé.
I. közben elaludt a hát ihordozóban, így:

Folyton előre kellett bilenteni a kis fejét, abban a csúcsos sapkájában. Zs.- nek 3x pisilnie kellett. Ezt overállban kicsit nehéz végrehajtani. Én beleléptem valami iszapos katyvaszba, és bokáig sáros lettem. Nem baj.
Az autónk mellett megnéztük a farmot. Hús céljábol tartott bikák voltak benne. Egy teremtő lelket nem láttunk. Gy még be is ment. A kutya nem tőrődött vele, hogy mit csinálunk. Minden automatikus. Egy gép jár egy sinen ide-oda, eteti a bikucikat, ha elfogy a kaja megtölti magát egy tartályból szénával, szecskára vágja és megy a móka tovább. A trágyát egy csövön keresztűl egy nagy tárolóba pumpálják, ahonnan egy másik pumpa a szippantós autóba tölti időnként. Az állatok annyira ritkán látnak embert, hogy amikor benéztünk az ablakon, izgatottan kukucskáltak az irányunkba és különféle hangfekvésben bőgtek. Zs,-t ez a hang a metróra emlékeztette. :)

Aztán hazajöttünk.

2011. december 10., szombat

2011. december 9., péntek

munka

Talán itt az ideje, hogy a munkámról és úgy általában a norvég fogászatról is írjak. Igaz ezek a dolgok főleg az én tapasztalatomon alapulnak, ami ugye nem sok még itt északon. aki mégis magára ismer az csak a véletlen műve. :)
Az emberek fogazati állapota több, mint siralmas. A fiataloknak 18 éves korukig ingyen jár a fogászati ellátás, és meg is oldják az iskola fogászaton belül. 18 éves koruk után még 2-3 évig bizonyos százalékát állja az állam. Utána semmi. És mivel nagyon drága, a fiatalok többsége meg túl lusta ahhoz, hogy tovább tanuljon és rendes szakmát szerezzen magának a modern élet vitel meg ugye sok pénzt igényel, hát azon spórolnak, ami nem olyan szembetűnő. Lásd fogászati kezelések. Mire elhatározzák magukat, hogy elmennek orvoshoz, általában már elég késő. Húzások ,gyökér kezelések következnek. Pótlásokra meg nincs pénz. A privát fogászat drága, de nem kell mindenkinek mindent kifizetni. Viszont az állam bácsi elég elítélhető módon azokat a kezeléseket támogatja, amik már a" túl késő" állapotot kívánja rendezni. Pl. fogcsikorgatásnál nincs támogatás a harapás védő/emelő sínre, amivel esetleg megelőzhető a további romlás, de a koronákra igen, amivel már a kopott, destruált fogakat hozzuk helyre. Ha periodontitises a páciens, akkor a kihúzott fogak pótlását támogatja, per hídtag, a pilléreket nem. Nem is nagyon terjesztik ki a hidakat. fogágybetegségnél a kezeléseket is támogatják. Jár támogatás a csökkent nyál termelődésre, a sebészi húzásra, a fertőzés megelőzés céljából való kezelésre pl. transzplantált betegeknek, munka helyi balesetekre. Nem tudom igazából leírni, mert a rendszer annyira bonyolult és szövevényes mint minden támogatási rendszer, és még az itteniek sem tudják mindig, hogy mikor jár, és mikor nem. És persze itt is igyekezik megkerülni a dolgokat, ha nem is olyan súlyosan mint otthon. A rendelők többségében egy opus nevű program fut, ez egyezteti, tárolja és rendezi a beteg forgalmat, kezeléseket, és pénz forgalmat-. Mindent részletesen, ezért csalni nem igazán lehet. 
Itt az én környékemen a luxus fogászatra nincs pénze az embereknek, de nem is nagyon van rá igény. A legtöbb tömés kidolgozatlan, sem occlusió, sem forma, sem kontaktpont, polírozás ismeretlen fogalom. A gyökér kezeléseket úgy végzik, hogy átfúrják a pulpakamra tetejét, kiszedik a pulpát, a szuvasodás 75 százalékát bent hagyják, aztán kalcium, aztán IT, és jöhet legközelebb a folytatásra. Ami nem ritkán több hónap vagy akár év is. Nem magyaráznak a fogorvosok. Nem mondják el, hogy miért fontos, hogy a lehető leghamarabb készen legyen a gyt, meg miért fontos, hogy fogat mosson a páciens. A legtöbb elhanyagolt esett egyszerűen abból fakad, hogy a pácienst nem tájékoztatják megfelelően. Itt a legtöbb embernek nincs magas végzettsége, ha valakinek gimnáziuma van az már nagy dolognak számit és a pácienseknek a legalapvetőbb biológiai ismereteik hiányoznak. Ha megfelelő a tájékoztatás, akkor 10 -ből 8 igenis törődik a fogazati egészségével. Persze vannak olyanok, akinek mindegy. Egy fiatal srácnak a semmiről építettem fel az egyik front fogát, olyan volt, hogy megszólalt, és csak egy pillantást vetett a tükörbe, és azt mondta, hogy "aha".
Fő hogy rágni tudjon. De azért sok a pozitív visszajelzés. A mi klinikáink magason az átlag felett dolgoznak, hiszen a legtöbb orvos fiatal, jól képzett. Különböző uniós országokban dolgoztak olyan klinikákon, ahol luxus kezelést kaptak a páciensek. De néha nehéz, amikor az ember látja, hogy lehetne jobb is, csak a páciens még ha ki is tudná fizetni, akkor sem igényli.
Mulatságos látni a vén, nap égette arcú tengeri medvéket, akik elpirulnak zavarukban, amikor megdicsérem őket, amiért  már sokkal jobb a fog mosási technikájuk. A nénik akik annyira félnek a fogorvostól, hogy 35 évig nem mennek el egy fogászati kontrollra sem, aztán olyan lelkesen járnak fogorvoshoz, hogy öröm nézni.
A fogtechnikával nem vagyok megelégedve. Nem tudom mitől függ, van hogy nagyon szép munkát csinálnak, van meg, hogy annyira szörnyű, mint otthon 30 évvel ezelőtt. Komolyan mondom nem egyszer rájuk kell telefonáljak, hogy ez kipolírozatlan, nem pontos, borzalmasan vastag ilyesmi. Sokat gyökérkezelek és sebészkedem. Vannak pótlások, meg tömések. Maga a munkamenet nem nagyon különbözik az otthonitól. A fogak azok fogak, az emberek viszont nagyon jámborak, és nagyon jóindulatúak. A páciensek néha úgy kapják meg a gyógyszert, hogy én felhívom a patikát, megmondom a páciens nevét, meg hogy mikor fog oda elmenni, meg milyen gyógyszer kell neki. Ők megkérdezik a nevemet meg a regisztrációs számomat, ellenőrzik, hogy létezek-e a rendszerben és kész.
Ma elég hideg volt és nagyon erős szél fújt. De nem volt egy lemondás sem. Érdekes módon. Az egyik páciensem azt mesélte, hogy a busz sofőr végig félve vezetett, mert félt, hogy a szél lesodorja az útról. Ami nem nehéz, mert ugye korcsolya pálya az út mindenhol. Sózás? Homokozás? Hólevakarás? Felejtsd el! Szeges gumi! 
Annyira síkos a járda, hogy ma megpróbáltam eljutni a bankba, és csak nagy nehezen sikerült, mert csúszott a csizmám és mindig visszafújt a szél. :)
Vettem I.nek egy kocsi zsákot, abban szokott aludni, amikor sétálunk a hidegben.Ime:

 Zs. pedig szánkózik a többi gyerekkel az oviban. Imádja. 

2011. december 7., szerda

hideg

Ma egész nap hullot a hó. A kölcsönautónk nem négykerékmeghajtású, így voltak olyan területek, ahova Gy. nem mert behajtani, mert félt, hogy visszacsúszunk. Zs. volt a gyerekekkel az itteni templomban betlehemezni.
Az adóhivatalban azt mondták, hogy legközelebb az adót márciusban kell befizetnem, tehát fel kell töltsem a másik számlámat adópénzzel. Kérdeztem, hogy ugyan mennyi az adókulcsom, de azt mondták, hogy ezt ők nem tudják megállapítani,csak miután jön az egész éves jövedelmem, de az első két évben 10 % kevesebb adóalappal számolnak. Tehát ha fizetésem x, akkor az adóalapom x-10%. Mivel a férjemnek nincs jelenleg jövedelme, ezért még jön egy adókedvezmény. az óvoda 1/3-ának az árát  is elszámolhatom.
Ma vettem I. nek egy csukjás sapit,, meg egy gyapjú kezeslábast, mert a régi sikerült kimosnom 60 fokon, most már csak nemezelésre használható.
A háztulaj ma beugrott hozzánk és hozott egy mikulásvirágot. Kedves tőle.

2011. december 3., szombat

jó dolgok, rossz dolgok

Sok jó dolog történik velünk, de vannak rosszak is természetesen. Próbálok lavírozni, hogy jól érezzük magunkat általában.
Zs. még mindig szeret oviba járni. Nem tudom, hogy minek köszönhető, de az apja már nem tud olyan későn menni érte, hogy az ne legyen túl korán neki. Tegnap is már csak ketten voltak egy másik kisfiúval meg az óvóbácsival (15 perc volt a zárásig) amikor az apja elhozta, és még maradni akart. És ma, szombaton, kijelentette, hogy neki óvodába kell menni. Hogy ezt is megértük.
I. nek kibújtak már végre a felső középső metsző fogai és egyre ügyesebben járkál, igaz még olyanformán mint egy felhúzható játék.
A csütörtöki nyelvórán rájöttem, hogy a norvégoknak tényleg különböző kifejezésük van az esőfajtákra. meg a szelet is legalább tizféleképpen tudják leírni.
A rossz dolgok egyike az, hogy szokatlanul szeles és esős az idő és gyakran van orkánerejű szél. Ez sajnos megakadályozza a hajókat, kompokat a közlekedésben és emiatt sok a lemondás. Monden reggel, amikor arra ébredek, hogy szél és eső veri az ablakot próbálom megtippelni, hogy aznap hányan fogják lemondani.
gy.nek talán lesz munkája. nagy a valószínüsége, hogy nem a főiskolai végzettségével fog tudni elhelyezkedni, hanem a villanyszerelő papírjával. Az egyok páciensem egy villanyszerelő cég vezetője és azt mondta, hogy felveszi, ha már meglesznek a papírjai. Szükségük van emberekre. Hajók és ipari épületek elektromos ellátását biztosítják.
Nagyon örülnék neki, mert máris könyebb lenne.
Vannak más rossz dolgok is, de azok még folyamatban vannak, ha megoldódnak, akkor írok róluk

2011. november 28., hétfő

első hó

Tegnap leesett az első hó. Gy éppen elment horgászni a kolléganőm férjével, amikor elkezdett havazni. Óriási pelyhekben.
Zs.-val nem lehetett bírni. Állandóan azt kántálta, hogy menjünk ki hóembert épiteni. teljesen süket volt az érveimre, miszerint: nincs még elég hó, nem ragad, vagy túlságosan is ragad. Alig várta, hogy az apja hazajöjjön és kicipelhesse az utvarra. Apja megjött fogott egy fekete tőkehalat http://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_t%C5%91kehal
Aztán kimentek hóembert épiteni. Sikerült egy kis hótörpét összehozni, répaorral és vödörkalappal.
Négykor kezdődött a városi fenyőfa fényeinek meggyújtása. nem vacakoltak sokat a fa díszitésével. Ráraktak néhány fényt aztán jó van. Viszont volt kórusének, muzsika és körtánc a fa körül. A Mikulást nem vártunk meg mert a gyerekek fáztak.
Éjszaka iszonyatos nagy vihar jött. Az idő megint felmelegedett és orkán erejű szél fújta visszintes irányban az esőt. A hóember eldőlt, mintha fáradt lenne.
Ma érdekes módon senki nem mondta le, pedig nem volt jobb idő, mint pénteken.

2011. november 26., szombat

orkán

Két napja tart az orkán.Vagy orkán erejű szél. A fjord hullámzik mint a fene. Nincs hideg. Olyan 6-8 fok van pluszban. Sütöttem sütit. Vendégeket várunk.

2011. november 25., péntek

anorák

Tegnap reggel megint M.-be kellett mennem, céges pofavizitre. Korán reggel, természetesen megint nagy hajcihővel öltöztettem a gyerekeket. Nem találtam Zs. anorákját. Hol az anorák? Milyen anorák?! Hát amiben tegnap volt.
Gy. azt mondta, hogy ő felakasztotta a fogasra azt, amiben hazahozta. Nézem, valami nem stimmel. Nem ebben vittem. Nézem, ami a fogason lóg, az egy esőnadrág meg dzseki, nem anorák. Pláne nem téli. És olyan sáros, hogy csak na. Kinéztem a folyosóra, ott is lóg egy ugyanolyan.
Nos elárulhatom, Gy. egy másik óvodás kisfiú esőruháját adta rá Zs.re, amikor hazajöttek. Kérdeztem, hogy nem ellenőrizte a cetlít? benne van a gyerekünk  neve. Mittudjaőazt.
Hát igen, örüljünk, hogy a saját gyerekünket hozta haza... :)

2011. november 23., szerda

kisfiam

-Fiacskám! Töröld már meg az arcod, tiszta takony, miért nem használod a zsebkendőd?
-Anyuci! Én már norvég vagyok...!

2011. november 22., kedd

a norvég óvoda

Ez az óvoda, ahova Zs. jár elég nagy. Norvég viszonylatban. Zs. csoportjában 15 gyerek van. 4-6 évesig. A másik csoportban is körülbelül ugyanennyi gyerek van 3-4 évesek. Az épület alsó részében,( mondhatnám azt hogy alagsorban, de nem igazi alagsor, mert a ház dombon van), vannak a picik. Ez azt jelenti, hogy már születés után beadhatják az óvodába a gyerekeket, de ez ritka, mert azért egy évig otthon maradhatnak az anyukák és apukák is. Sőt, az apukáknak kötelező papa-szabadságra menni. Szóval a picik azok átlagosan 1-3 évesek. Nagyjából a bölcsinknek felel meg. Sok az óvodapedagógus, nem ritka a férfi sem. Zs. óvodájában van egy óvóbácsi is. Egy nagyon helyes, szeretetreméltó fiatal srác, aki végtag apláziával született. Hiányzik a bal kézfeje.
Zs. a múltkor megjegyezte, hogy az óvóbácsinak hiányzik az egyik keze. Itt a fogyatékos gyerekek is rendes, átlagos óvodába, iskolába járnak, ha seitőre van szükségük, akkor az önkormányzat ad melléjük.
Szóval a nap azzal kezdődik, hogy elviszem Zs-t az óvodába, ahol megeszi a neki csomagolt reggelit. Kapnak hozzá gyümölcsöt és tejet, vagy vizet. Aztán bent játszhatnak. vagy a közös helyiségben gyurmáznak, legóznak, vagy valamelyik játszószobában. teljes átjárás van a csoportok között. Mármint a nagyobb gyerekek között. Közben énekelnek, cd-t hallgatnak, vagy olvasnak
Hetente egyszer túra nap van, amikor elmennek túrázni a környékre. De sokat vannak a szabadban. Órákig, akármilyen idő van. Ha visszintesen esik az eső akkor is.
Az óvónénik együtt ülnek a vizes homokban a gyerekekkel vagy együtt hancuroznak.
Sok figyelmet fordítanak a beszédfejlesztésre. Mondtam nekik, hogy a norvég beszédfejlesztést rájuk bízom, mert én otthon kizárólag magyarul szólok a gyerekeimhez. Természetesen, ha kiváncsi , és konkrétan megkérdezi ezt vagy azt a szót akkor, ha tudom megmondom neki. De nem beszélek velük norvégul.
Gondoskodnak arról, hogy találjanak Zs.-nek magyar játszótársat, hogy tudjon magyarul is játszani.
Ha iskolába megy és még nem lesz olyan jó a norvégja, akkor az iskola bíztosít külön segítőt neki, aki csak vele foglalkozik. De itt is lesz az óvodában, egy norvég felnőtt, aki  segít elsajátítani a norvég nyelvet.
Havonta egyszer elmennek az iskolába előkészitő órára.
Alapjában véve nagyon kellemes hely. Ma elmentem Zs-ért megint, és annyira belefelejtkezett a játékba, hogy egy ideig észre sem vett, aztán meg nem akart hazajönni. Tennem kellett még két nagy kört a babakocsival, mire hajlandó volt abbahagyni a játékot és hazajönni. Hazafelé jövet még bemásztunk a patakba és gyűjtöttünk szép köveket.

2011. november 21., hétfő

sár

Mivel Gy.-nek sürgősen Osloba kellett utaznia ma (az okokról később), ezért én mentem Zs-ért az óvodába.
Persze előtte még dolgoztam, kiműtöttem egy teljesen rohadt fogat. Műtét közben állandóan az órát lestem, hogy mennyi időm van még addig, hogy Gy. megérkezzen értem. A páciens nehéz esett volt, mert állandóan az ellenkező irányba tekerte a fejét, mint ahova kellett volna.
Így hát persze lóhalálában mint mindig el kellett indítanom Gy-t Oslóba, sikerült is elkésni a városi buszt, mert az utolsó pillanatban jutott az eszembe, hogy a jegyfoglalást nem vittük magunkkal, így visszafordultunk.
Szóval amikor közeledtem az ovihoz, már hallottam a gyerekzsivajt. Szakadt az eső, de a gyerekek kint futkároztak. Mint megannyi kismalac. Fejük bubjától csizmáig sárosan. Zs. közben valamit magyarúl magyarázva, egy vesszővel haladt egy kisfiú irányába, a másik nevét kiáltozva. Aztán a domb lankáin kicsit megpihentek természetesen a sáros földön fekve. Miután észrevettek engem, Zs elment a hátizsákjáért és közben megfigyelhettem egy kislányt aki egy csőrös pohárból valami ragadós, sáros löttyöt fröcskölt a homokozó keretére. Mindezt teljes lelki nyugalommal.
Lefényképeztem a malackámat. Néha olyan a ruhája, mint egy épitőmunkásé. :)

2011. november 20., vasárnap

kis norvég szókincs

Ime egy norvég szó: SKJEGG úgy olvassák hogy "segg". Jelentése: szakáll .
A tanár, szakállas persze, ne értette hogy miért röhögök... ;-)

2011. november 19., szombat

születésnap

I. ma pontosan 1 éves! Hihetetlennek tűnik! Ilyen kevés idő, olyan gyorsan elment. De Gy.-vel éppen arrol beszélgettünk hogy olyan érzésünk van, mintha mindig is velünk lett volna.
Isten éltessen kislányom, kivánom, hogy ráncos, ronda vénséges vén banya legyél! :)

2011. november 16., szerda

pocsolyázás





Amikor kint voltunk a kikötőben és sok volt a pocsolya Zs. mindegyikbe belemászott. Még szerencse hogy jó a ruhája, meg a csizmája. Apám tiszta frászban volt, hogy jajj, vizes lesz a gyerek megfázik! Ha látná hogy mit tudnak művelni egy pocsolyában az oviban.... Néha sajnálom, hogy nem vagyok már gyerek.
Bár ha jobban meggondolom nekem is van sárnadrágom meg  gumicsizmám! ;-)

2011. november 13., vasárnap

napnyugta

Tegnap újra kimentünk a civíl kikötőbe. Később indultunk, mint akartunk, így már elkezdett sötétedni, mire a gyerekekkel legyalogoltam. Jól esett a gyaloglás, bár jobban esett volna, ha nem másodszor teszem meg azt a hosszú útat. Reggel lementem a munkahelyemre, mert segítenem kellett a főnöknek. Gyalog oda- vissza. Testvérek között is 10 km körül van. És a civíl kikötő nincs közelebbnagyon. Talán 3 km-re.
A táj gyönyörű mint mindig, a levegőt szinte harapni lehetett. A hold éppen felkelt. És akkora volt... Az egész látvány olyan volt mint egy festett képeslap.
Lefényképeztem a tájat. Keletet és nyugatot egy időben.

Kelet:


Nyugat:
Gyönyörű, ugye?

2011. november 11., péntek

gyökérkezelés

Nagyon jellemző az, hogy az emberek megkezdett gyökérkezelésekkel mászkálnak évekig. Mint nálunk szoktak. Csak itt ezt nem hívják sokáig tartó átöblitésnek. Itt egyszerűen vagy évekig ideiglenes tömés van benne+calcium, vagy csak vatta és más semmi.
Most ez egy privát rendelőben ugyanúgy jelen van, mint bárhol. Mint mindenhol az emberek örülnek, hogy nem fáj, és nem mennek többet fogorvoshoz pénzt költeni a fogukra. A vége az, hogy többett költenek a fogukra, mint amennyibe eredetileg került volna a kezelés.
Az asszisztenseim azt mondják, hogy itt nem sok orvos törődik azzal, hogy elmagyarázza a pácienseknek a gyökérkezelés folyamatát, ezért az emberek egyszerűen csak nem tudják, hogy nem lehet sokáig húzni a dolgokat.
A másik jellemző pedig az, hogy évent egyszer a fogyasztófelügyelet felhívja a fogászati rendelőket és megkérdezi ennek vagy annak az árát. És ha úgy gondolják hogy valaki nagyon elszált az árakkal, azt nevetségessé teszik az újságokban és bojkotra hívják az embereket.
?????
Azt mesélik, hogy a nyáron az egyetemi professzorok elhatározták, hogy valamelyik körzetben, ellenőrzik a fogorvosok munkáját, hogy a megfelelő kezeléseket ajánlják-e ki a pácienseknek. Mert hogy a fogorvosok sokszor felesleges dolgokat csináltatnak állitólag pénzlehúzásból. A professzorok ellenőrizték a pácienseket, aztán elküldték őket bizonyos rendelőkbe, hogy lássák mit ajának arra a státuszra a kollégák.
Azért ha belegondolok ez disznóság, mert lehet hogy az egyik orvos ezt gondolja jónak a másik pedig azt. És mind a kettő működöképes csak különböző az ára. Nem?

2011. november 9., szerda

papírzsebkendő

Amin nagyon nehezen tudok túljutni az, hogy itt északon (lehet hogy máshol is) nem használnak papírzsebkendőt.
Nem tudsz kérni csak úgy zsepit valakítől, mert valószínüleg nem lesz nála.
Itt mindenki az orrát szívja. Vérméséklettől függő intenzitással és cifrázással. Szívja az orrát a gyerek, a szülő, a szakmunkás, a fogorvos (nem én), az orvos, az adóhivatalnok és a polgármester is.
Komolyan mondom, hogy vannak néha pillanatok, amikor igyekszem (!) nem odanézni, mert nekem kínos. :)

2011. november 7., hétfő

még mindig esik

Ma reggel arra ébredtem, hogy orkán erejű szél tépdesi a fák koronáját. Látni, nem láttam, természetesen, hiszen csak reggel 6 óra volt, itt pedig most még kilenckor is elég sötét van, de a hangokból arra a következtetésre jutottam,  hogy szükség lesz a sárnadrágra.
Nem csak arra volt szükség. Ahogy mentem az esőben, és a szél éppen az arcomba fújta vizszintes irányba az esőt, nem láttam semmit és mintha jég darabok repültek volna az arcomba. Nem volt jég! A szél sodorta olyan sebességgel az arcomba a vízet, hogy fájdalmat okozott. Arra gondoltam, miközben próbáltam kilátni a szememből, hogy bizony elkelne egy esőszeműveg és egy esőállarc is ezen a vidéken.
Gy., Zs, és I. szintén küszködve jutottak el az oviba. Nekik rosszabb volt. Végig széllel és esővel szemben. Azt hittem, hogy ennyire pocsék időben nem mennek ki. Tévedtem. Ez nem számit itt pocsék időnek. De akkor MI AZ?! Zs. meg is fázott, mert végig esőzte-pocsolyázta az udvart és nem vitt neki  Gy. váltás ruhát. Remélem holnapra jobban lesz.
Ma voltam az adóhivatalnál. Elmagyaráztam a helyzetet. Bepötyögték az adataimat, megkérdezték hogy mennyi volt a jövedelmem az elmúlt hónapban és megkérdezték hogy X. összeg befizetése a jövő héten gondot okozna-e. Mivel ez kevesebb volt mint amire már a saját módosításom után számitottam, azt mondtam hogy nem.
A szél és eső miatt lemondta nálam is az egyik páciens, meg a másik doktornőnél is. De legalább volt időm az adóhivatalra, Zs.-nek vettem Sam a tűzoltó játékot ls Gy.nek három villantót, mert tegnap az utolsó (meg nem fogott) hal beszakította a tengerbe a régit.Azért sikerült neki kettőt fogni.
Találjátok ki, hogy mi volt ma a vacsora.

2011. november 6., vasárnap

kerékrépa

Ime a kerékrépa, vagy másnéven tarlórépa:
Jelenleg ennek a zöldségnek a különböző felhasználasi lehetőségeit tanulmányozom. Már főztem belőle krémlevest, húslevesbe raktam karalábé helyett. Karalábét itt nem lehet kapni. A tarlórépának az íze pedig a karalábé és a retek között van. Nyersen. Főzve pedig a krumplira hasonlít inkább.
Hercule Poirot mondta egyszer az egyik filben az angol konyháról: Az angoloknak nincs konyhájuk, nekik csak ételeik vannak. És ha egyszer elkezdenek bort késziteni én visszaköltözök Belgiumba!
Nos ezt a norvég konyháról is el lehet mondani. Azzal a külömbséggel hogy én nem Belgiumba költöznék vissza :)
Esik az eső. És Gy. ideges, mert lőttek a horgászatnak. Jellemzően hét végére borúl be az idő.
Már nagyon kezd sötétedni. Reggel 9-kor még sötét van, este 5 órakor meg ilyen kép fogad, amikor kilépek a rendelőből:

Ez a kikötő.

2011. november 5., szombat

hírek

Régóta nem írtam a blogot, de az élet az javában zajlik. Zs. elkezdte az óvodát. Tetszik neki. Néha sirdogál amikor elvisszük, de hamar megvigasztalódik. Nem igazán frusztrálja az, hogy nem tud norvégul. Azért el tudom képzelni, hogy az óvónőknek is jó kis feladat egy idegennyelvű gyereket istápolni. Dicséretükre legyen mondva, hogy rendesen helytállnak. Sikerül lekötni Zs. figyelmét rendesen. Fénymásolnak, és megengedik, hogy a gyerek nyomja meg a gombot. Teljesen odavolt. Meg lyukasztóval szines papírból különböző mintákat vágtak, aztán felragasztották egy papírlapra..
A gyereknevelés itt amúgy is eltér a szokásostol. A gyerekeknek az óvodában szinte minden meg van engedve.
Esőben fetrengenek a pocsolyában, turkálnak a homokban, az óvonő az első, aki a pocsolyába ugrik séta közben. Persze az óvonők is rendelkeznek esőruhával és nem átalanak gumicsizmát húzni.
Reggelente a gyerekek az otthonról hozott szendvicseket majszolják. Ezt nem tudtuk, ezért nagyon kínos volt amikor elmentünk és megláttuk. Nekünk semmink sem volt. Rákérdeztem és akkor mondták, hogy reggelit nem adnak. Az ebéd frissen készül a konyhában.
Mindez szép és jó. Csak az a baj, hogy a gyerekeknek később is szinte minden meg van engedve  az iskolában is . Szinte nem is követelnek tőlük. Ez mondjuk nem tetszik.
Nemhiába keresik a keleteurópai szakembereket az élet szinte minden területén. Hiszen a norvég fiatalokr ailyen téren nincs mit számitani. Tisztelet a kivételnek.
Olyan szél fúj, hogy erőt kell bevetni ahhoz, hogy az ajtót ki tudjam belűlről nyitni. De meleg van. A hőmérséklet éjjel sem csökken 5 fok alá. Pluszban.
Gy. reggel másnaposággal küzdött, mert az éjjel elvitték egy kicsit szórakozni. Rá is fért, hiszen már több mint egy hónapja nem lát senkit a gyerekeken és rajtam kívül. Csak most szinesedett ki az élete egy kicsit, amióta az óvónénikkel is tud beszélgetni. De hát valjuk be, hogy egy férfi embernek azért nem ez a szórakozás.
Tegnap megismerkedtünk a másik szomszéddal is. Már péntek reggel elvonulnak a hétvégi házukba a hegyekben. Nem hiába mondta az egyik norvég tanárom, hogy a norvég emberek nem szeretnek dolgozni de pihenni annál inkább. Nem hajtják magukat a pénz miatt, nem érdekli őket a pénz. Azért nem fognak megszakadni. Tisztességes feltételek mellett kapnak hitelt szinte bármire. Nyugdíjas korukra nem raknak félre, mert tisztességes nyugdíjat kapnak és ha nem akkor pedig az állam gondoskodik róluk, vagy biztosítást kötnek, de nem szurják ki a szemüket holmi nevetséges összeggel.
Végre tudom használni a norvég netbankomat! Majd legközelebb megírom, hogy hogy jártam vele.
Kártyát nem kaphatok a számlámhoz, csak januárban. Nehogy rosszhiszeműen visszaéljek vele. :)
ÉS A LEGFONOSABB HÍR: Zs,-nek kiesett az első tejfoga!!!! :)

2011. november 1., kedd

adóhivatal

Tegnap jött három levél az adóhivataltól. Asszondja: fizessen be X összeget adóba, november 15-ig. Az összeg háromhavi fizetésem kb 45 százaléka. Csak pislogni tudtam. Egyrészt azért hogy honnan vették ezt az összeget? Még egy havi fizetést sem kaptam, és fogalmam sincs mennyit keresek, mert ugye teljesítmény bér. A másik pedig miért is kellene előre befizetnem az ESETLEGES jövedelmem után már most az adót? A harmadik, nem elhanyagolható kérdés pedig az, hogy ÉN honnan vennék ekkora összeget? Még a norvég munkatársaim is csak kapkodtak a szívükhöz.. Négy hete dolgozom, egy hete van egyáltalán személyi számom, most lett bankszámlám és feltételezik, hogy ennyi pénzem van. Hízelgő. Még átutalásos számlát is küldtek...
Az Adóhivatal az egy külön evóluciós képződmény, amely elszaporodott az egész világon. Sehol sem külömb.
Holnap a menedzserrel megyünk tisztázni a dolgokat.

2011. október 30., vasárnap

sötét van...

Lassan elkezdődik a hosszú éjszaka. Már vannak jelei. Például reggel 9-kor még tök sötét van. Láthatósági mellényt, csíkokat, matricákat kell viselni munkába menet. De még nincs hideg. Ma is már reggel 11 fok volt. De állitólag most már bármikor havazhat.
Még mindig tele vagyunk léggyel. A fene sem tudja, hogy honnan bújnak elő.
Itt minden olyan lassú. Az ügyintézés is lassú. Példának okáért, amikor a bankszámlát mentem rendezni, asszondja a nő, hogy neki ma nincs ideje. Adjam oda a papírjaimat, lemásolja, és ha kész van, akkor felhív, hogy mehetek aláírni. Két nap volt.
Az asszisztensem mesélte, hogy egy ismerősét elütötték a zebrán, a rendőrség ki sem ment a balesethez, csak egy nap múlva ment a tettesért. Aztán el is vették a nő jogsiját. Ezek után nem is csodálom, hogy mindenki lelassít, ha csak a zebra közelébe érek, még akkor is, ha nem akarok átmenni rajta.

2011. október 29., szombat

telefonszám

A norvég netbankomhoz norvég telefonszám kell. Most, hogy végre van itteni személyi számom, akár telefonszámom is lehet. De nem ám előfizetős. Ahhoz legalább két évig itt kell éljek. Egyszerű halandó csak feltöltőkártyást kaphat. Nekem ezt mondták a boltban. Hitelt kaphatok a banktól, de telefonelőfizetésem nem lehet. Hiába, ez Norvégia. És az is, hogy egy órámba telt az egész. A néni nem bírt bejutni a rendszerbe, mert nem volt jó a jelszó. Nem értette hogy a Dr. a nevemben a keresztnevem-e? A fejemet vertem volna a falba, hiába, nem sikerült lelassulnom erre a tempóra.
Kedden kezdődik az ovi. Vennem kell még ruhákat. Zs. a Harangvirág csoportba fog járni.
Az óvoda így néz ki:
Igen. Kék.
A norvég házak általában függőlegesen deszkázottak. Vannak vizszintesen deszkázottak is. Állitólag ez a ház méretétől függ. Nekem tudj' isten miért, de a vizszintesen deszkázottak kedvesebbek. A függőlegesen deszkázottak, mint pl. az óvoda olyan pajtaszerűek.

2011. október 24., hétfő

2011. október 23., vasárnap

Kávé

Van egy kávéfőzőgépünk. Ilyen:
Gy. inkább kávépocsékolónak hívja, mert mint látható nem esszpresszó kávét főz. Olyat itt nem igen isznak. Csak ilyen teaféle kávét. A svéd doki aki ide jár implantálni igényli az erős kávét. Ugyan olyan vízszerű, mint a norvég, szerintem. A kávéfőzőnk  leginkább egy laborfelszerelésre hasonlít, de az asszisztensünk szerint a legjobb masina.
A múltkor a norvég nyelvtanfolyamon azt mondja nekem az angol, newcastle-i, gyerek, hogy nem bírja inni a norvég kávét, mert nagyon erős. Majdnem félrenyeltem a teámat, amit éppen ittam. 



2011. október 22., szombat

A nagy fogás

Ma délelőtt nagyon rossz volt az idő. Annyira esett és fújt a szél, hogy nem lehetett látni a szemben levő hegyeket. Délután kettőkor kitisztult az ég, és Gy elrohant horgászni a civíl kikötőhöz. Már sőtétedett amikor megjött. Próbált úgy tenni, mintha nem fogott volna semmit, de én átláttam a szitán. Kinyitottam a hátizsákot és egy nagyon nagy hal farka kandikált ki belőle.
Sikerűlt fognia egy nagy tőkehalat. 3 kg 20 dkg. És egy pár kisebbet, meg néhány makrélát.
Most pucolja őket. Fejébe vette hogy a makrélákból ruszlit készitünk.

2011. október 21., péntek

endo-spray

Jött egy páciens, és ellenőriznem kellett volna, hogy él-e még a foga. Mondom: "kérek hidegsprayt". MI AZ ?
Hogy hogy mi? Értetlenkedtem. Amivel a vitalitást vizsgáljuk. Erről még sohasem hallottak. Elmentem a másik orvoshoz. Mi van az endo-spray-el ? Kérdem. Asszondja, ő már próbált kérni, de még a depo-ban sincs. Azzal rázták le, hogy ilyet senki sem használ Norvégiában. Példának okáért állitólag ezért nem tartanak Gradia tömőanyagot sem. Jó, mondom, de akkor hogy állapitják meg azt, hogy melyik fog a beteg? Kiszámolják? Eccpecckimehecc? Vagy csak ráböknek egyre, hogy hátha? Van elektromos vitalitás vizsgáló, de mit ad Isten: nem jó benne az elem, és már évek óta nem vették elő a szekrényből. Furcsa, mert szinte egy nap sem telik el gyökérkezelés nélkül....
Azert az különös, legalább is nekem, hogy egy páciens azért mondja le az időpontot, mert a szél miatt nem indul el a hajójával :)
A buszsöförrel, azzal a bizonyossal, a garázsos esett óta előre köszönünk egymásnak, és azért biztos ami biztos,  szól  amikor le kell szálnom a buszról...

2011. október 18., kedd

azért ...

Azért meg kell mondjam, hogy a norvég emberek nagyon rendesek. Biztosan vannak kivételek, de én csak rendesekkel találkoztam. A mai buszsofőr is az volt.
Norvég órára menett felültem az utolsó buszra. Mint általában, most is a sofőr mögötti ülésen parkoltam le. A busz ment, mendegélt, csinált egy-két extra kanyart. Vártam hogy befordiljon a szállodához, ami a végállomás. Nem tette. Elkezdett a város másik részébe hajtani. Körülnéztem, a buszon senki. Kicsit rossz érzés fogott el, bár még mindig nem volt annyira rossz, mint amikor Londonban a helyi " Harlembe" keveredtem és a buszon egyszer csak rajtam kívül már csak a sofőr volt fehér. Ha értitek.
Szóval, gondoltam tesz még egy extra kört. Egy frászt. Beállt a garázsba. Majdnem szívinfarktust kapott, amikor előjöttem a háta mögül, és megszólitottam, hogy én nem ide akartam jönni. Visszavitt a szállodához. pedig lejárt a műszakja. A magyar sofőr valószínüleg lehajít a buszról és még el is kalapál előtte.
Milyen rendes volt ez az ember! Még integetett is a buszról!
Még nem meséltem az itteni utakról. olyan kátyusak, hogy az még Budapest is megirigyelné. Csak itt tényleg nem költenek sokat az utakra. Ezért ilyenek. Otthon meg sokat költenek és mégis olyanok. Ez az.

kedd

A mai napon a " Találjuk ki hol áll meg a busz" játékban a busz nyert 1-0-ra. Nem ott állt meg (megjegyzem a végállomáson) ahol szokott. Én meg álltam a szélben, próbáltam tartani az egyensúlyomat, és rá sem hederítettem a melletten álló buszra. Mert ott mindig egy másik helyre induló busz szokott állni. Mondjuk gyanus volt, hogy egy néni nagyon integett nekem, de őszintén szólva azt hittem bolond. De a tantusz csak akkor esett le, amikor az én buszom nem volt sehol az a busz pedig elindult és akkor, amikor az én buszomnak kellett volna.
Na puff. Egy órát botorkállhattam a városban. Mind a hat boltba benéztem. Vettem Gy-nek egy hosszuújjú pamut pólót, hogy a norvég gyapju ne szurkálja azt az érzékeny bőrét.
Már tudom, hogy mit ettünk tegnap! Makrélát. Nagyon finom volt. Eddig csak konzerv makrélát ettem.

2011. október 17., hétfő

megint hétfő

Ülök a fotelben, és figyelem, ahogy a két gyerek játszik.Zs. a távirányitós darujával. sikerült ráesnie Churchillára.
Gy. most jött haza a horgászatból. Boldogan, mert fogott néhány halat. Faja ismeretlen. Reméljük ehető, mert éppen most pucolja a konyhában. Idáig érzem a szagát. Most nagyon boldog, mert gyerekkora óta nem horgászott. Vettem neki is ma esőkabátot meg eső nadrágot. A gyereké drágább volt.

2011. október 16., vasárnap

hétvége

Ez a hétvége sem telt másképpen, mint a többi. Esik az eső, próbálok lazítani, de érzésem szerint akkor sem tudnám kialudni magam, ha egész nap két ember helyett aludnék. Zs. egész nap meg van veszve, ugrál, átveti magát a divány háttámlája felett, mint egy lécugró. Vagyhogyishíjják. I. egész nap a tegnapi hámozott répával jön-megy a ház általa is hozzáférhető részeiben. Időnként a szájához emeli a répát, és úgy nézz ki, mint Winston Churchill  a szivarjával. Még a toka meg a két pofazacskó is stimmel . A két kis alsó fogával (már kettő van !) teljesen kihegyezte a répa végét.
Ma szilvásgombóc a menű. Utána a konyha egy jelenetre emlékeztet a Ghostbustersből. Mindent ektoplazma borít. Fél óráig vakartam....

2011. október 13., csütörtök

van egy hírem...

Norvégiában vannak csillagok! Sőt még hold is van! Majdnem teli.
Elmondom hogy volt.
Reggel esett az eső természetesen, amikor elindultam a bicajjal a biciklisisakom lyukai között befolyt a víz. A hülye fejemmel elfelejtetttem felhúzni a kapucnimat. Egész délelőtt zuhogott. Délután kettő óra körül észrevettem, hogy a páciens arca fényben úszik. De a lámpa nem volt bekapcsolva! Mi történt? Csak nem a nap süt be az ablakon? De, de.
Munka után kimentem venni kenyeret és joghurtot és a fákon csicseregteg a madarak. Nahát! Én madarat csak akkor láttam, amikor a széncinkék rászállnak a zsirgombócra.Most még hallottam is őket!
Azért bementem a túra boltba és vettem egy esőnadrágot. Ezeknél soha nem tudhatja az ember.
Nem volt rá hála az égnek szükségem, de norvég tanfolyam után mindenesetre felvettem.Hazafelé a bicajozás ha nem is volt madárfütty és trallala, de kellemes volt. Az égen a csillagok és a telihold, az út viszonylag száraz, a szemembe sem folyt semmi. Az emelkedőket még mindig nehezen bírom, fujtatok mint egy gőzmozdony. Nem szeretek sebességet váltani, mert olyankor annyira könnyű tekerni a bicajt, hogy szinte elveszítem az uralmamat felette. És van egy nagy gondom a biciklivel. Nem tudok leszállni róla, csak leesni. Mert:
1. Férfibicaj és át kell vetni rajta a lábamat.
2. Magas.
3. Rövid a lábam. Mindkettő.
Igyekszem mindig magas keritésnél vagy falnál megállni, mert akkor feltünésmentesen nekiesek a falnak és utána lekászálódom a bicajról,
Amint lehet beszerzek magamnak egy női kerékpárt. Kontrafékest.
Úgy belejövök majd a tekerésbe, hogy egy fittneszlédi leszek. Egy Bíró Cica.

2011. október 11., kedd

a változatosság kedvéért esik...

Ursula Le Guin " A sötétség bal keze" című regényében a Tél bolygó lakóinak kb. 50 kifejezésük volt a hóra.
Itt legalább ennyi kellene legyen az esőre.
A por esőtől a "dézsábol öntik"-ig minden van. Pici szurkálós eső, visszintes eső, cseppenő eső, széllel dúsított eső,  ködcseppes eső, oceános eső, hol van-hol nincs eső, sőt még visszafelé eső is van. Ez olyankor van, amikor már annyi eső esett, hogy az utakról nem tud lefolyni, a nehéz és gyors esőcseppek felspriccelik az utakon levő vizett, így lentről is, fentről is kapjuk az áldást egyszerre.
Vettem végre egy esőkabátot, amit erre a vidékre terveztek. Vizlepergető és meleg.
Kerestük a postaládánkat. Logikusan a házunknál kell legyen ugyebár. Végigkutattam minden négyzetcentimétert. Hol van a postaláda? A szemben lakó szomszéd garázsának a falán. Gyanus volt mondjuk, hogy olyan sok postaládája van az embernek, de hát istenem kinek milyen mániája van. Lehet, hogy ez az emberke postaládákat gyűjt. De azután az előttünk itt lakó srác felvilágosított.
A busz menetren legalább ennyire "logikus". Már utaztam vele egy párszor, de még nem tudok kiigazodni rajta. A nyomtatott menetrend szerint a buszok csak egy irányba közlekednek, mert hogy visszafelé nincs leírva az már bizti. De azért megy visszafelé is, persze. Viszont azt már tényleg nem tudom, hogy mikor megy először teljesen az ellenkező irányba és csak azután ide. A buszmegálókat jobb esetben egy fabódé jelzi, rosszabb esetben  egy oszlop egy kis táblával és egy busz piktogrammal. Legrosszabb esetben a "találjuk ki hol áll meg a busz" játékot kell játszani. És a másik érdekes dolog az, hogy hol kell leszáljak. Úgy tájékozódom, hogy annak a fjordnak a közepén, ami mellett élünk van egy nagyobbacska sziget és azon egy kis házikó. Nos,  ha a buszból már látom a házikót, akkor már az utcánk közelében járok, és akkor jelzek. Mi lesz velem a norvég téli estéken, amikor az orromig sem látok majd?
A norvég megyeget lassan, de biztosan. A nagyobb szókincs érdekében elkezdtem norvégül egy regényt. Camilla Lackberg " A világitótorony őre" vagy valami ilyesmi. Krimi. De egyelőre minden szót meg kell keresnem a szótárban. Remélem ez csak a könyv közepéig lesz majd így. Van vagy négyszáz oldal...
A munkában minden ok. Ma megkaptam a visszateritésekről szoló paragrafusgyűjteményt. Lehet, hogy hanyagolnom kell egy időre a krimit...

2011. október 7., péntek

biciklitura

Tegnap voltam az első norvég nyelvorámon. Főleg lengyelek vannak, de az én csoportomban csak két lengyel van (ezek mindenhol ott vannak), két angol, egy litván és én. Mivel este 6 után nincsenek buszok, és a tanfolyam mit ad Isten 6 órakor kezdődik, ugy dontottem, hogy bicajjal megyek a varosba, mert a gyaloglast nem nekem talaltak ki. Hat a biciklizest sem...
Odafele vegig meredeken lejtett, allandoan fekeznem kellett, a bicikli szokatlan volt es kulonben is utalom a kormanyfekes bicajokat, visszafele pedig hegynek felfele hajtottam. Az izmaim gorcsott kaptak, amikor leszaltam a boltnal, hogy vegyek kenyeret nem tudtam leugrani a bicajrol, mert hirtelen nem voltam kepes kinyujtani a labam. A jobb labam. Este 10 volt, vegig zuhogott. A fejemen polarsapka, biciklisisak, kapucni, a lathatosagi melleny (XXL meret) a hatamon, a hatizsak alatta. A trapezgatyam szara a csizmamba turve, hogy be ne kapja a lanc ( be kell szereznem ket ruhacsipeszt, mint nagyapamek), kezemen sikesztyu, mert hideg szel fujt.
Bementem a boltba. Igy. A penztaros csaj nagyon igyekezett nem rohogni.
A tanfolyam erdekesnek nez ki (200 000 ft-ert vegig kellene enekelniuk nekunk),  Csak nekem nincs problemam az Æ, Å. Ø U Y hangok kiejtesevel. Mivel mar egy kicsit tudok norvegul, ezert halado csoportba   kerultem. Meglatjuk, hogy megy majd.
A fonok azt mondta, hogy amig niincs autonk, addig ideadja nekunk az egyik autojat. Csak automata valtos, meg az be kell gyakorolnunk.

Meg mindig esik. Ma azt irta az elorejelzes, hogy 50 % esely van arra hogy essen. Nos ez azt jelenti, hogz vagy esik, vagy nem ugyebar?

2011. október 4., kedd

első munkanap

Reggel 6- kor felébredtem, mindenki aludt. Megreggelíztem, csináltam néhány hasizomgyakorlatot, mert szentül megfogadtam, hogy ledolgozom a hájat a pocakrol.
Kimentem a buszhoz.31 korona volt 10 perc út. bár nem csodálom, hogy olyan drága, jó ha 5 ember volt rajta. Valahogy ki kell termelni a sofőr fizuját.
Itt mindenkinek van autója, nincsenek rászorulva a buszra. Csak az iskolások járnak busszal. Este 6 után nincs is busz. Na most nekem este fél kilencig tart a norvég nyelv tanfolyamom, és autónk sincs itt egyelőre...
Ez azért eléggé megköti a kezünket, sőt a lábunkat is.
Annyira zuhog, hogy a kilátásból a tengerre nincs semmi.
De legalább a gyerekeimnek jó. A kislányom rendesen élvezi, hogy sokat vagyunk együtt.
A munka furcsa volt.

2011. október 3., hétfő

séta

Ma előbújt a nap egy kis időre így kimentünk egy kicsit sétálni. I.-t beleraktuk a hátihordozóba és irány az alsó utcák. Egy háznál csatlakozott hozzánk egy barátságos norvég cica. Amúgy itt a cicák akkorák mint egy közepes kutya. Ez még fiatal volt, így nem volt akkora, de azért látszott rajta, hogy jó nagy darab lesz. Egy kis csengő lógott a nyakörvén. Úgy vettem észre, hogy itt szívesebben tartanak macskát, mint kutyát.





A ház kezd átmelegedni, a legyek is előbújnak a meleg levegő miatt. Ma már vagy tiz darabot volt kénytelen elpusztítani Gy. Teljesen hazavágja a karmáját.
Amikor éppen visszaértünk a sétából megint zuhogni kezdett. Tizpercenként változik az idő. Nem csak London sajátossága ez.

2011. szeptember 30., péntek

Palacsinta

-Mit kérsz enni?
-Palacsintát!
-Palacsintát nem ehetsz!
-Jó! Akkor van itthon tojás, tej meg liszt?
:)

2011. szeptember 29., csütörtök

Esőkalap

Ma elmentünk M.-be az ottani klinikára. O. vezetett odáig. Azt mondta ne aggódjak, nagyon óvatosan fog vezetni, nem úgy mint a férje szokott. Hát mit mondjak, nyomkodtam a fékpedált az anyósülésen rendesen!
Az út kanyargós, keskeny, kátyús és oldalra lejt. Nyolcvannal mentünk, de a szembejövő kamionok százzal. Halálfélelmem volt végig. M.-ben volt A. a svéd szájsebész. Hetven éves, de szellemileg olyan friss, hogy irigylésre méltó. Mondjuk soha nem éhezett valószínüleg. Vagy legfeljebb gyermekkorában. Megnéztem egy-két implantátum beültetést. Hát mit mondjak, nagyon más. Két implával elvacokolt másfél órán át. szétunatkoztam a fejemet. Ugye én ahhoz vagyok szokva, hogy N. sorozatban lőtte be az implákat. Másfél órában még egy sinus liftet is megcsinált volna. A norvégok nem az esztétikára adnak. Ezt már észrevettem a protetikai munkákon is. Legalább is itt fent északon. A- val ma arról beszéltünk, hogy az overdenture egy jó megoldás, de a pácienseknek gyakorlatilag eladhatatlan itt. Mert ők éppen a kivehető fogpótlástól akarnak megszabadulni.
Ha az alsó állcsontba négy implát raknak, arra egy csavarozott hidat készitenek. Felsőbe pedig 5-6 implát tesznek, főleg a front részbe és arra tesznek hidat. Inkább ötöt. Néztem ki a fejemből... Ötöt? Milyen elgondolásból? De hát ők tudják...
Reggel annyira esett az eső, és olyan szél fújt, hogy tiszta víz lettem, mire kiértem az útra. Ugyanis O. nem tudta megtalálni ezt a házat. Amikor kiértem az útra, kétszer is elment melettem és nem vett észre. Pedig piros kabátban voltam és két kézzel integettem neki. A hegyek vastag felhőtakarókba burkolóztak, és a patakok csak úgy zubogtak fentről a fjord irányába. A széltől és esőtöl elkezdett fájni a fejem, így vettem egy esőkalapot, olyat, amilyet a norvég halászok hordanak, csak az enyém nem sárga. Fekete, fehér karikákkal.
Most megyek sárgaborsófőzeléket főzni. Tejföl van a norvégoknál, csak elég volt rájönnöm, hogy mi a neve. Ott áltam az elkülönitett hűtött helységben vagy 15 percig ezen morfondírozva és a végén  "egyszer élünk! " felkiáltással lekaptam a polcról a leginkább tejfölnek kinéző valamit.
A boltból kiérve megkérdeztem O-t, hogy ez tejföl-e , szerencsére igen volt a válasz. Mert a fiuk elutazás előtt vettek egy doboz margarint, amiről itthon kiderült, hogy mogyorókrém. Ha-ha.

2011. szeptember 27., kedd

Jámbor szarvas

Reggel lejött M. és azt mondta: Van egy jámbor szarvas a kert végében, ha érdekel valakit. .
Gyorsan kiugrottunk a teraszra és megbámultuk őket. Ott legeltek a kert végében. Olyan ló forma élőlények, rövid sörénnyel. Állitólag valóban nagyon szelidek, de Isten ments egy tehén és a borja közé kerülni. Akkor véged.

Azt mondták ma, hogy most van a vadászszezon. Tudja ég, valahogy jobban tetszenek nekem élve. De a norvégok mindenfélét esznek. Bálnát is.
Jövő héten elkezdtem a norvég nyelvtanfolyamot. Már várom.
Nagyon fáradt vagyok minden nap. Fárasztó egész nap egy idegen nyelvet hallgatni és megpróbálni egy-egy ismerős szót elkapni.
Állitólag már nagyon vártak itt engem. Sok az új orvos, de mindenkinek 1-2 év tapasztalata van.Remélem azért nem várnak tőlem túl sokat.

Ééééés megérkeztünk!

Vasárnap fél nyolckor megérkeztünk. Először abba a városba mentünk, ahol a praxis menedzserünk él. Egyenesen a házához hajtottunk. Ott készitett nekünk reggelit, a férje is bemutatkozott, őt még nem ismertük.
Nagyon közvetlen emberek. Három felnőtt gyerekük van. Két saját gyártású és egy örökbefogadott. Itt szokás az ilyesmi. Megcsodálták I. fülbevalóját és megkérdezték, hogy ez a kúlturánk része-e ilyen korban fülbevalót rakni a babák fülébe? Hát, mondtam, tulajdonképpen igen.
A férje érdeklődött Gy-nál, hogy játszik-e valamilyen hangszeren. Gy. megemlítette a tangóharmónikát. mire a pasi lehozott egyet. Mindketten játszottak egy-egy népdalt, ki-ki a saját hazájáét. Megbeszélték a horgászatot, a favágást, a kútásást. A fickó játszott Zs.-vel és I.-vel a szőnyegen. Legóbol épitettek várat. Először angolul próbáltak Zs.-vel komunikálni, de mondtam nekik, hogy nyugodtan szoljanak hozzá norvégul. Mivel egyiket sem érti, jobb ha minnél korábban hozzászokik.

2011. szeptember 26., hétfő

Úton északra.

Péntek délután, miután sikerült az autóba tetriszezni a holmikat (kétszeri átpakolással, mert mindig kimaradt valami nagy és rendkivülien fontos) végre elindultunk. Zs. nagyon izgatot volt, de azt hiszem, hogy inkább a Vitoba szerelt multimédia rendszer lelkesítette, mint az utazás maga. I. nem akart elaludni még az autó ringása ellenére sem, túl símák a magyar autópályák (!), aztán Bécs magasságában végre elszundított. Természetesen senkinek nem volt kényelmes ülni a szalonba bepakolt holmik miatt, és még így is aa csomagtartóban voltak olyan dolgok is, amikre szükség lett volna útközben is. Én nem vagyok egy hosszúlábú menyecske, de még én is szenvedtem, mint a kutya, aki nyolcat kölykezett.
Az osztrák, német autópálya WC-k fizetősek, de tüchtig mindegyik. A dán, svéd wc-k ingyenesek, koedukáltak és úgy is néznek ki.( Mondjuk, még mindig jobb, mint amikor egyszer éjjel a kárpátaljai Bátyu vasutállomásán ragadtunk Pocokkal és az egyetlen WC-hez egy szartengeren kellett átjutni. Még szerencse, hogy a gondos állomásdolgozók féltéglákból ösvényt raktak a WC irányába, így csak azokon kellett végigugrálnunk és már ott is voltunk. Bent a WC-ben nem voltak féltéglák...)
Ennyit a WC-kről, bár az észak-norvég budikról is tudnék mesélni.
A dán autópályák ingyenesek, a svédek is. Megkérdeztük, hogy a norvég autopályádíjat hogy tudjuk kifizetni, mire egy svéd sértődötten azt mondta: " Az autópályákért Chehországban fizetni kell, de Skandináviában ingyenesek! " Lehet hogy azt hitte csehek vagyunk? Nem tudom mit hitt, de hogy nem tudta jól az már biztos. Mert Norvégiában az E6-os út részben fizetős. Automata leolvasók vannak az út szélén és majd jön a számla levélben. Lehet valami bérletet venni, de hogy hol azt nem tudtuk. Még a norvégok is csak a számlát várják.
Az utolsó 1000 km volt a legrosszabb. A fiúk felváltva vezettek, az utak kanyargósak, keskenyek és sok a sebességkorlátozás. Ha Svédországon keresztűl mentünk volna, akkor gyorsabban haladtunk volna, de hát a fiúk látni akarták Norvégiát. Zs. már nagyon türelmetlen és meg volt vadulva. De másfél nap utazás egy fémdobozban engem is megvadított. Vasárnap reggel megérkeztünk, de erről majd legközelebb.

2011. szeptember 21., szerda

A kezdet.

Gyorsan közeleg az indulás napja. Dilemmában vagyok így is, hogy milyen ruhákat csomagoljak, mi kellhet még. A férjemmel küzdünk minden egyes újabb darabért. Szerinte felesleges, szerintem pedig létfontosságú. Általában én kerülök ki győztesen a vitából, de ez így helyes, mert úgy is nekem van (lesz) igazam. :)
Én nagyon izgulok, (naná, egyelőre csak nekem lesz munkám), a gyerekek nem nagyon fogják még fel. Még a kisfiam sem, pedig ő már 5 éves "nagyfiú". Jelenleg ő csak annak örül, hogy már nem kell óvodába mennie itt nálunk.
Többet kellett volna tanulnom a nyelvet, de remélem így is elboldogulok az elején. A két napos (?) út során talán lesz alkalmam átismételni az alap kifejezéseket, amiket már az elején nem árt tudni ha beteggel találkozom.
Van egy email címünk, egy kint élő magyar kolléga címe, neki írnom kellene, hogy nemsokára mi is a környezete részei leszünk.