otthon

Ha az ember busszal vagy éppenséggel gyalog közlekedik, akkor útban hazafelé elkerülhetetlenül elmegy egy appartmanház mellett. Földszintes ház néhány lakással, nagyon szép kis udvarral, minden lakásnak kertkapcsolata van a teraszajtón át, el van kerítve a főuttól egy elég magas keritéssel, szóval elég jó kis hely.
Átvillant az agyamon, hogy milyen jó volna egy ilyen helyen lakni. Szóba is hoztam ezt az asszisztenseknél.
- Aha, -mondták,- Az a fehér színű épület az?
Bólintottam
- Igen, az egy elég jó hely, direkt az értelmi fogyatékosoknak volt épitve. Mindenkinek van egy kis lakása, a felügyelők is ott laknak velük, közös szoba, miegymás.
Újfent bólintottam és megértően mosolyogtam. Közben pedig az járt a fejemben, hogy talán mégsem olyan jó ötlet ott lakni. :)

vasárnap és utána egy egy nappal

Elmúlt a farsang. Zs. nek nagy sikere volt a huszárruhával. Csináltunk egy lóti-futi fa lovat is hozzá sörénnyel Az ovónénik rajzoltak neki kackiás bajuszt. Az óvodában a nevelők is jelmezt öltöttek. Zs.kedvenc óvónénije W. takaritónéni volt köténnyel és wc-papír gurigákkal, a másik óvónéni Darth Vader-nek öltözött, de volt ott pilóta, katona és kalóz is. A gyerekek között is volt rendőr, pókember, cica, bohóc, kalóz. Rengeteget táncoltak, jókat ettek és egy cukorkával teli zsákot kellett botokkal szétdurrantani.
Szombaton láttunk egy jávorszarvast egész közelről a boltba menet. A szomszédos csalitosban kérődzött szenvtelenűl. Hogy mekkora állat egy ilyen!
Sok hó esett a hétvégén Gy. alíg győzte takarítani. Ma már megint 0 fok van és vihar. Én nem érzem magam jól már egy ideje így a holnapi pácienseket ma lemondtuk és holnap megyek az itteni dokimhoz ált. kivizsgálásra. Elmerülök a norvég egészségégügy bugyraiban...

költözés

Elköltözünk. Találtunk egy lakást, ami kissebb is, olcsóbb is és melegebb is. Április elsején költözünk. Ma írtam alá a szerződést. Egy havi kaució és majd venni kell néhány holmit még, mert nem teljesen bútorozott. De ez van. Ez a ház túl nagy és csak egy emeletett használunk.

fúróhajó

Néhány kép erről a kicsi hajóról, ami két napig itt vesztegelt a kikötőben. A méreteiről annyit, hogy akkora mint az a panelház, amiben 5 évig éltem otthon. Az 10 emelet magas volt és tíz lépcsőházas. :)
Sajnos ne tudtam egyben lefényképezni, mert nem fért bele a kamerába, de igen: egy helikopter leszállópálya van rajta :)

anyáknapja és farsang

Ma van a norvég anyáknapja. Ennek tiszteletére ma ágyba kaptam a reggelit és 8 (!!) óráig aludhattam. A reggeli vajas piritós volt tejeskávéval. Gy. eredetileg kakaót csinált, de összetévesztette a saját kávéjával. Így, a kávé-biztosította lendület egészen du. háromig kitartott. Mostam, főztem, takarítottam. I. már fél kilenckor újra dörzsölgette a szemeit ezért Gy bevítte a hálószobába lefektetni. Ez jól jött, mert most van Norvégiában is a farsangi időszak, és el kellett készitenem Zs. jelmezét. Eredetileg egy zacskó sültkrumpli akart lenni, de sikerült ügyesen kicseleznem. Néhány ötletet elvetve végül a huszár jelmezre esett a választás.
A huszárcsákóhoz ma kezdtem hozzá, és megcsináltam az ál-dolmányt is vastag kartonpapírból. Még sújtás is van rajta. Ilyen lett az eredmény:

Zs. ragaszkodott hozzá, hogy magyar címer legyen a csákón. A jelmezbál csak pénteken lesz, de a héten nem lesz rá időm. Már csak a kard maradt hátra meg a ló, de az már Gy feladata.
Majd megírom, hogy milyen hatást értünk el az oviban, de egyben biztos vagyok: még egy huszár nem lesz ott :)

viharos február

Volt hó. 20 centi. Három napig. Aztán jött a felmelegedés. A hó elolvadt és tükörjég lett az utakon. Valamelyik nap a héten nem találtam a szeges csúszásgátlómat, úgy indultam el a  buszra. A parkolót szó szerint négykézláb másztam át, mert csúszott is,  lejtett is és semmi kedvem nem volt egy kéztörést bevasalni. A fenti szomszéd is éppen akkor jött a buszhoz, ott röhögött rajtam. Ő nem csúszott. A norvégok nem is nagyon hordanak csúszásgátlót a cipőjükön. Olyanok mint a hegyi kecskék a nekik megfelelő terepen. Olyan bácsik és nénik akik alig bírnak felmászni a buszra tükörsima jégen vígan elvannak. Senki sem foglalkozik azzal hogy a jeget levakarja az útról vagy a parkolókból. Még a bevásárlóközpontoknál sem. Egyszerűen tudomásúl veszik hogy tél van és ilyenkor a hó, jég, hideg az velejár. Nem ám mint az általunk is ismert közlekedési vállalat vezetősége, akiket minden évben meglepetésként ér az, hogy télen esik a hó. :)
Azóta az idő felmelegedett, három-négy fok van pluszban, esik az eső. Egyelőre szögre akasztottam az írhabundámat és a szél- és esőálló nadrág-dzseki szerelésben járok. Olyan erős szél fúj, hogy csak úgy rázkódik bele a ház.
Elkezdtem olvasni Jo Nesbø-t. Otthon már olvastam egy pár könyvét. Krimik. Közben hangoskönyvön is hallhatom ugyanazt. A reggeli ceremónia a következő: nyolc előtt tíz perccel megérkezem a munkába, főzök magamnak egy teát, elmosogatom a csészéket és leülök hangoskönyvet hallgatni. Közben horgolok. (NEM horkolok! :) ) Ha valamit nem értek ( ez még sajnos elég gyakori), akkor kinyitom a könyvet visszajátszom a fejezetet és kiszótárazom az ismeretlen szavakat. Lassan elég szép szókincsem lesz. Szemléletesen le fogok tudni írni norvég nyelven egy szaftos gyilkosságot...

a norvég nyelv

Előre leszögezem, hogy ez nem lingvisztikai bejegyzés, tehát bárki aki jobban ismeri a norvég nyelvet mint én (és ezek jó sokan vannak) ne kezdjen el velem vitatkozni. :) Mer' nem fogok reagálni a provokációra. Ez a post csa játék, szorakozás. Az én élményeimet tükrözi. Lehet, hogy 1 év múlva már más lesz a benyomásom.
Szóval. A norvég nyelvnek két nagy ága van: a bokmål és a nynorsk. Az első a klasszikus nyelv, és szószerint a "könyvnyelv" a másik pedig az "újnorvég". Mind a kettő hivatalos itt norvégiában, csak az elsőt a lakosság 90 százaléka beszéli a másikat pedig a maradék. Ez egyszerű, mondhatnánk. Hehe. Ez a hivatalos statisztika. Valójában tiszta bokmal-t és tiszta nynors-kot nagyon kevesen beszélnek. Szerintem leginkább a bevándorlók, mert ezt tanitják az iskolában. Norvégiában legalább 200 nyelvjárás van, de véleményem szerint ahány kis lakott sziget annyi féle. Ez a terület ahol mi vagyunk nagyon sok szigetből áll! Az emberek már itt is a városban annyi féle képpen mondják a szavakat, ahányféle helyről jöttek.
Vegyük például azt a szót hogy "jeg". Hivatalosan úgy kell ejteni hogy "jáj". Azt jelenti hogy "én". Namármost én már hallottam úgy ejteni hogy: jeg, eg, e, á és valószínüleg több is van, csak nekem nem sikerült még kihámoznom a motyogásból. Ez a másik jellemző. Itt ap az emberek nagy része szinte csukott szájjal beszél. Megannyi hasbeszélő. Egymást értik, azzal nincs gond, csak azokkal van gond akik nem itteniek. és most nem csak a külföldiekről beszélek.
Az itteni emberek bokmal-hoz való hozzáállása elég furcsa. Nem szeretik beszélni. És nem úgy van ám, mint más országokban hogy minnél műveltebb, iskolázottabb valaki annál inkább az irodalmi, klasszikus nyelvet beszéli. Itt ez nem mérvadó. Az irodalmi nyelven való kommuinikációt "sznobnak" érzik, ezért mindenki a saját nyelvjárását használja. Kínosan érzik magukat, ha a "könyvnyelven" kell beszélni. Ami elég furcsa, mert ugye szinte az összes könyv, újság ezen van nyomtatva. de például van olyan, hogy az idős emberek egyszerüen nem értik. Ez elég nehéz. Ilyenkor jön az asszisztens és norvégról norvégra fordít. :)
A gyerekek akkor beszélik a bokmal-t ha "felnőtteset" játszanak.
Az a szegény külföldi aki idejön és nem jár suliba, hanem a helyi dialktust tanulja meg utána elég nagy gondban van, ha olvasnia vagy irnia kell norvégul, ugyanis ha úgy írja ahogy ejti, akkor senki sem fogja érteni csak a helyi lakosság.
Amikor megyek Zs.-ért az oviba, a gyerekek mindig odajönnek és mesélnek nekem valamit vagy kérdezgetnek.
Ezzel csak az a gondom, hogy:
1. nem tudok még jól norvégul.
2. a helyi dialaktust beszélik vagy azt amit a szüleik.
3. Még ha túl is lépnék az első két ponton akkor is selypitenek, raccsolnak vagy más gyerek beszédhibájuk van.
Van hogy a saját nyelvemet beszélő gyerekeket sem értem! :) Így marad a kedves, bár kissé feszült mosoly és a "ja" szó folyamatos ismélgetése heves bólogatásokkal tüzdelve.
Egyszer az asszisztensemmel, aki angol, csak már 25 éve itt van volt egy eset. Valakinek antibiotikumot adtam és azt akartam elmondani, hogy minden nap be kell vegye az előírt adagot. Hirtelen elfelejtettem, hogy hogy is van az a szó hogy minden, minden egyes. Megkérdeztem J. től: Hogy van? Erre azt mondja: kvár. Kvár?!
 Hirtelen világosságosság gyúlt a fejemben: Hver! A h-t a v előtt nem ejtjük. Vissza kérdeztem: " Vár"? Erre azt mondja nem, nem: kvár. Még egyszer megkérdeztem: vár? Nem, nem: kvár. :)
Ő a helyi dialektust tanulta meg.
Már Zs.vel is volt "vitánk" Azt mondja: anyuci, norvégul a fehér az úgy van hogy kvit. Mondom én: nem, úgy van hogy hvit ( a h-t ugye nem ejtjük), erre ő: nem, nem igaz, mert kvit! Ő a helyi dialektust tanulja az oviban.
Szóval nem egyszerű, de reméljük könyebb lesz.
És végül, de nem utoljára: a norvégban a házas szó és a méreg szó ugyan úgy van GIFT. Biztosan véletlen....