2011. november 28., hétfő

első hó

Tegnap leesett az első hó. Gy éppen elment horgászni a kolléganőm férjével, amikor elkezdett havazni. Óriási pelyhekben.
Zs.-val nem lehetett bírni. Állandóan azt kántálta, hogy menjünk ki hóembert épiteni. teljesen süket volt az érveimre, miszerint: nincs még elég hó, nem ragad, vagy túlságosan is ragad. Alig várta, hogy az apja hazajöjjön és kicipelhesse az utvarra. Apja megjött fogott egy fekete tőkehalat http://hu.wikipedia.org/wiki/Fekete_t%C5%91kehal
Aztán kimentek hóembert épiteni. Sikerült egy kis hótörpét összehozni, répaorral és vödörkalappal.
Négykor kezdődött a városi fenyőfa fényeinek meggyújtása. nem vacakoltak sokat a fa díszitésével. Ráraktak néhány fényt aztán jó van. Viszont volt kórusének, muzsika és körtánc a fa körül. A Mikulást nem vártunk meg mert a gyerekek fáztak.
Éjszaka iszonyatos nagy vihar jött. Az idő megint felmelegedett és orkán erejű szél fújta visszintes irányban az esőt. A hóember eldőlt, mintha fáradt lenne.
Ma érdekes módon senki nem mondta le, pedig nem volt jobb idő, mint pénteken.

2011. november 26., szombat

orkán

Két napja tart az orkán.Vagy orkán erejű szél. A fjord hullámzik mint a fene. Nincs hideg. Olyan 6-8 fok van pluszban. Sütöttem sütit. Vendégeket várunk.

2011. november 25., péntek

anorák

Tegnap reggel megint M.-be kellett mennem, céges pofavizitre. Korán reggel, természetesen megint nagy hajcihővel öltöztettem a gyerekeket. Nem találtam Zs. anorákját. Hol az anorák? Milyen anorák?! Hát amiben tegnap volt.
Gy. azt mondta, hogy ő felakasztotta a fogasra azt, amiben hazahozta. Nézem, valami nem stimmel. Nem ebben vittem. Nézem, ami a fogason lóg, az egy esőnadrág meg dzseki, nem anorák. Pláne nem téli. És olyan sáros, hogy csak na. Kinéztem a folyosóra, ott is lóg egy ugyanolyan.
Nos elárulhatom, Gy. egy másik óvodás kisfiú esőruháját adta rá Zs.re, amikor hazajöttek. Kérdeztem, hogy nem ellenőrizte a cetlít? benne van a gyerekünk  neve. Mittudjaőazt.
Hát igen, örüljünk, hogy a saját gyerekünket hozta haza... :)

2011. november 23., szerda

kisfiam

-Fiacskám! Töröld már meg az arcod, tiszta takony, miért nem használod a zsebkendőd?
-Anyuci! Én már norvég vagyok...!

2011. november 22., kedd

a norvég óvoda

Ez az óvoda, ahova Zs. jár elég nagy. Norvég viszonylatban. Zs. csoportjában 15 gyerek van. 4-6 évesig. A másik csoportban is körülbelül ugyanennyi gyerek van 3-4 évesek. Az épület alsó részében,( mondhatnám azt hogy alagsorban, de nem igazi alagsor, mert a ház dombon van), vannak a picik. Ez azt jelenti, hogy már születés után beadhatják az óvodába a gyerekeket, de ez ritka, mert azért egy évig otthon maradhatnak az anyukák és apukák is. Sőt, az apukáknak kötelező papa-szabadságra menni. Szóval a picik azok átlagosan 1-3 évesek. Nagyjából a bölcsinknek felel meg. Sok az óvodapedagógus, nem ritka a férfi sem. Zs. óvodájában van egy óvóbácsi is. Egy nagyon helyes, szeretetreméltó fiatal srác, aki végtag apláziával született. Hiányzik a bal kézfeje.
Zs. a múltkor megjegyezte, hogy az óvóbácsinak hiányzik az egyik keze. Itt a fogyatékos gyerekek is rendes, átlagos óvodába, iskolába járnak, ha seitőre van szükségük, akkor az önkormányzat ad melléjük.
Szóval a nap azzal kezdődik, hogy elviszem Zs-t az óvodába, ahol megeszi a neki csomagolt reggelit. Kapnak hozzá gyümölcsöt és tejet, vagy vizet. Aztán bent játszhatnak. vagy a közös helyiségben gyurmáznak, legóznak, vagy valamelyik játszószobában. teljes átjárás van a csoportok között. Mármint a nagyobb gyerekek között. Közben énekelnek, cd-t hallgatnak, vagy olvasnak
Hetente egyszer túra nap van, amikor elmennek túrázni a környékre. De sokat vannak a szabadban. Órákig, akármilyen idő van. Ha visszintesen esik az eső akkor is.
Az óvónénik együtt ülnek a vizes homokban a gyerekekkel vagy együtt hancuroznak.
Sok figyelmet fordítanak a beszédfejlesztésre. Mondtam nekik, hogy a norvég beszédfejlesztést rájuk bízom, mert én otthon kizárólag magyarul szólok a gyerekeimhez. Természetesen, ha kiváncsi , és konkrétan megkérdezi ezt vagy azt a szót akkor, ha tudom megmondom neki. De nem beszélek velük norvégul.
Gondoskodnak arról, hogy találjanak Zs.-nek magyar játszótársat, hogy tudjon magyarul is játszani.
Ha iskolába megy és még nem lesz olyan jó a norvégja, akkor az iskola bíztosít külön segítőt neki, aki csak vele foglalkozik. De itt is lesz az óvodában, egy norvég felnőtt, aki  segít elsajátítani a norvég nyelvet.
Havonta egyszer elmennek az iskolába előkészitő órára.
Alapjában véve nagyon kellemes hely. Ma elmentem Zs-ért megint, és annyira belefelejtkezett a játékba, hogy egy ideig észre sem vett, aztán meg nem akart hazajönni. Tennem kellett még két nagy kört a babakocsival, mire hajlandó volt abbahagyni a játékot és hazajönni. Hazafelé jövet még bemásztunk a patakba és gyűjtöttünk szép köveket.

2011. november 21., hétfő

sár

Mivel Gy.-nek sürgősen Osloba kellett utaznia ma (az okokról később), ezért én mentem Zs-ért az óvodába.
Persze előtte még dolgoztam, kiműtöttem egy teljesen rohadt fogat. Műtét közben állandóan az órát lestem, hogy mennyi időm van még addig, hogy Gy. megérkezzen értem. A páciens nehéz esett volt, mert állandóan az ellenkező irányba tekerte a fejét, mint ahova kellett volna.
Így hát persze lóhalálában mint mindig el kellett indítanom Gy-t Oslóba, sikerült is elkésni a városi buszt, mert az utolsó pillanatban jutott az eszembe, hogy a jegyfoglalást nem vittük magunkkal, így visszafordultunk.
Szóval amikor közeledtem az ovihoz, már hallottam a gyerekzsivajt. Szakadt az eső, de a gyerekek kint futkároztak. Mint megannyi kismalac. Fejük bubjától csizmáig sárosan. Zs. közben valamit magyarúl magyarázva, egy vesszővel haladt egy kisfiú irányába, a másik nevét kiáltozva. Aztán a domb lankáin kicsit megpihentek természetesen a sáros földön fekve. Miután észrevettek engem, Zs elment a hátizsákjáért és közben megfigyelhettem egy kislányt aki egy csőrös pohárból valami ragadós, sáros löttyöt fröcskölt a homokozó keretére. Mindezt teljes lelki nyugalommal.
Lefényképeztem a malackámat. Néha olyan a ruhája, mint egy épitőmunkásé. :)

2011. november 20., vasárnap

kis norvég szókincs

Ime egy norvég szó: SKJEGG úgy olvassák hogy "segg". Jelentése: szakáll .
A tanár, szakállas persze, ne értette hogy miért röhögök... ;-)

2011. november 19., szombat

születésnap

I. ma pontosan 1 éves! Hihetetlennek tűnik! Ilyen kevés idő, olyan gyorsan elment. De Gy.-vel éppen arrol beszélgettünk hogy olyan érzésünk van, mintha mindig is velünk lett volna.
Isten éltessen kislányom, kivánom, hogy ráncos, ronda vénséges vén banya legyél! :)

2011. november 16., szerda

pocsolyázás





Amikor kint voltunk a kikötőben és sok volt a pocsolya Zs. mindegyikbe belemászott. Még szerencse hogy jó a ruhája, meg a csizmája. Apám tiszta frászban volt, hogy jajj, vizes lesz a gyerek megfázik! Ha látná hogy mit tudnak művelni egy pocsolyában az oviban.... Néha sajnálom, hogy nem vagyok már gyerek.
Bár ha jobban meggondolom nekem is van sárnadrágom meg  gumicsizmám! ;-)

2011. november 13., vasárnap

napnyugta

Tegnap újra kimentünk a civíl kikötőbe. Később indultunk, mint akartunk, így már elkezdett sötétedni, mire a gyerekekkel legyalogoltam. Jól esett a gyaloglás, bár jobban esett volna, ha nem másodszor teszem meg azt a hosszú útat. Reggel lementem a munkahelyemre, mert segítenem kellett a főnöknek. Gyalog oda- vissza. Testvérek között is 10 km körül van. És a civíl kikötő nincs közelebbnagyon. Talán 3 km-re.
A táj gyönyörű mint mindig, a levegőt szinte harapni lehetett. A hold éppen felkelt. És akkora volt... Az egész látvány olyan volt mint egy festett képeslap.
Lefényképeztem a tájat. Keletet és nyugatot egy időben.

Kelet:


Nyugat:
Gyönyörű, ugye?

2011. november 11., péntek

gyökérkezelés

Nagyon jellemző az, hogy az emberek megkezdett gyökérkezelésekkel mászkálnak évekig. Mint nálunk szoktak. Csak itt ezt nem hívják sokáig tartó átöblitésnek. Itt egyszerűen vagy évekig ideiglenes tömés van benne+calcium, vagy csak vatta és más semmi.
Most ez egy privát rendelőben ugyanúgy jelen van, mint bárhol. Mint mindenhol az emberek örülnek, hogy nem fáj, és nem mennek többet fogorvoshoz pénzt költeni a fogukra. A vége az, hogy többett költenek a fogukra, mint amennyibe eredetileg került volna a kezelés.
Az asszisztenseim azt mondják, hogy itt nem sok orvos törődik azzal, hogy elmagyarázza a pácienseknek a gyökérkezelés folyamatát, ezért az emberek egyszerűen csak nem tudják, hogy nem lehet sokáig húzni a dolgokat.
A másik jellemző pedig az, hogy évent egyszer a fogyasztófelügyelet felhívja a fogászati rendelőket és megkérdezi ennek vagy annak az árát. És ha úgy gondolják hogy valaki nagyon elszált az árakkal, azt nevetségessé teszik az újságokban és bojkotra hívják az embereket.
?????
Azt mesélik, hogy a nyáron az egyetemi professzorok elhatározták, hogy valamelyik körzetben, ellenőrzik a fogorvosok munkáját, hogy a megfelelő kezeléseket ajánlják-e ki a pácienseknek. Mert hogy a fogorvosok sokszor felesleges dolgokat csináltatnak állitólag pénzlehúzásból. A professzorok ellenőrizték a pácienseket, aztán elküldték őket bizonyos rendelőkbe, hogy lássák mit ajának arra a státuszra a kollégák.
Azért ha belegondolok ez disznóság, mert lehet hogy az egyik orvos ezt gondolja jónak a másik pedig azt. És mind a kettő működöképes csak különböző az ára. Nem?

2011. november 9., szerda

papírzsebkendő

Amin nagyon nehezen tudok túljutni az, hogy itt északon (lehet hogy máshol is) nem használnak papírzsebkendőt.
Nem tudsz kérni csak úgy zsepit valakítől, mert valószínüleg nem lesz nála.
Itt mindenki az orrát szívja. Vérméséklettől függő intenzitással és cifrázással. Szívja az orrát a gyerek, a szülő, a szakmunkás, a fogorvos (nem én), az orvos, az adóhivatalnok és a polgármester is.
Komolyan mondom, hogy vannak néha pillanatok, amikor igyekszem (!) nem odanézni, mert nekem kínos. :)

2011. november 7., hétfő

még mindig esik

Ma reggel arra ébredtem, hogy orkán erejű szél tépdesi a fák koronáját. Látni, nem láttam, természetesen, hiszen csak reggel 6 óra volt, itt pedig most még kilenckor is elég sötét van, de a hangokból arra a következtetésre jutottam,  hogy szükség lesz a sárnadrágra.
Nem csak arra volt szükség. Ahogy mentem az esőben, és a szél éppen az arcomba fújta vizszintes irányba az esőt, nem láttam semmit és mintha jég darabok repültek volna az arcomba. Nem volt jég! A szél sodorta olyan sebességgel az arcomba a vízet, hogy fájdalmat okozott. Arra gondoltam, miközben próbáltam kilátni a szememből, hogy bizony elkelne egy esőszeműveg és egy esőállarc is ezen a vidéken.
Gy., Zs, és I. szintén küszködve jutottak el az oviba. Nekik rosszabb volt. Végig széllel és esővel szemben. Azt hittem, hogy ennyire pocsék időben nem mennek ki. Tévedtem. Ez nem számit itt pocsék időnek. De akkor MI AZ?! Zs. meg is fázott, mert végig esőzte-pocsolyázta az udvart és nem vitt neki  Gy. váltás ruhát. Remélem holnapra jobban lesz.
Ma voltam az adóhivatalnál. Elmagyaráztam a helyzetet. Bepötyögték az adataimat, megkérdezték hogy mennyi volt a jövedelmem az elmúlt hónapban és megkérdezték hogy X. összeg befizetése a jövő héten gondot okozna-e. Mivel ez kevesebb volt mint amire már a saját módosításom után számitottam, azt mondtam hogy nem.
A szél és eső miatt lemondta nálam is az egyik páciens, meg a másik doktornőnél is. De legalább volt időm az adóhivatalra, Zs.-nek vettem Sam a tűzoltó játékot ls Gy.nek három villantót, mert tegnap az utolsó (meg nem fogott) hal beszakította a tengerbe a régit.Azért sikerült neki kettőt fogni.
Találjátok ki, hogy mi volt ma a vacsora.

2011. november 6., vasárnap

kerékrépa

Ime a kerékrépa, vagy másnéven tarlórépa:
Jelenleg ennek a zöldségnek a különböző felhasználasi lehetőségeit tanulmányozom. Már főztem belőle krémlevest, húslevesbe raktam karalábé helyett. Karalábét itt nem lehet kapni. A tarlórépának az íze pedig a karalábé és a retek között van. Nyersen. Főzve pedig a krumplira hasonlít inkább.
Hercule Poirot mondta egyszer az egyik filben az angol konyháról: Az angoloknak nincs konyhájuk, nekik csak ételeik vannak. És ha egyszer elkezdenek bort késziteni én visszaköltözök Belgiumba!
Nos ezt a norvég konyháról is el lehet mondani. Azzal a külömbséggel hogy én nem Belgiumba költöznék vissza :)
Esik az eső. És Gy. ideges, mert lőttek a horgászatnak. Jellemzően hét végére borúl be az idő.
Már nagyon kezd sötétedni. Reggel 9-kor még sötét van, este 5 órakor meg ilyen kép fogad, amikor kilépek a rendelőből:

Ez a kikötő.

2011. november 5., szombat

hírek

Régóta nem írtam a blogot, de az élet az javában zajlik. Zs. elkezdte az óvodát. Tetszik neki. Néha sirdogál amikor elvisszük, de hamar megvigasztalódik. Nem igazán frusztrálja az, hogy nem tud norvégul. Azért el tudom képzelni, hogy az óvónőknek is jó kis feladat egy idegennyelvű gyereket istápolni. Dicséretükre legyen mondva, hogy rendesen helytállnak. Sikerül lekötni Zs. figyelmét rendesen. Fénymásolnak, és megengedik, hogy a gyerek nyomja meg a gombot. Teljesen odavolt. Meg lyukasztóval szines papírból különböző mintákat vágtak, aztán felragasztották egy papírlapra..
A gyereknevelés itt amúgy is eltér a szokásostol. A gyerekeknek az óvodában szinte minden meg van engedve.
Esőben fetrengenek a pocsolyában, turkálnak a homokban, az óvonő az első, aki a pocsolyába ugrik séta közben. Persze az óvonők is rendelkeznek esőruhával és nem átalanak gumicsizmát húzni.
Reggelente a gyerekek az otthonról hozott szendvicseket majszolják. Ezt nem tudtuk, ezért nagyon kínos volt amikor elmentünk és megláttuk. Nekünk semmink sem volt. Rákérdeztem és akkor mondták, hogy reggelit nem adnak. Az ebéd frissen készül a konyhában.
Mindez szép és jó. Csak az a baj, hogy a gyerekeknek később is szinte minden meg van engedve  az iskolában is . Szinte nem is követelnek tőlük. Ez mondjuk nem tetszik.
Nemhiába keresik a keleteurópai szakembereket az élet szinte minden területén. Hiszen a norvég fiatalokr ailyen téren nincs mit számitani. Tisztelet a kivételnek.
Olyan szél fúj, hogy erőt kell bevetni ahhoz, hogy az ajtót ki tudjam belűlről nyitni. De meleg van. A hőmérséklet éjjel sem csökken 5 fok alá. Pluszban.
Gy. reggel másnaposággal küzdött, mert az éjjel elvitték egy kicsit szórakozni. Rá is fért, hiszen már több mint egy hónapja nem lát senkit a gyerekeken és rajtam kívül. Csak most szinesedett ki az élete egy kicsit, amióta az óvónénikkel is tud beszélgetni. De hát valjuk be, hogy egy férfi embernek azért nem ez a szórakozás.
Tegnap megismerkedtünk a másik szomszéddal is. Már péntek reggel elvonulnak a hétvégi házukba a hegyekben. Nem hiába mondta az egyik norvég tanárom, hogy a norvég emberek nem szeretnek dolgozni de pihenni annál inkább. Nem hajtják magukat a pénz miatt, nem érdekli őket a pénz. Azért nem fognak megszakadni. Tisztességes feltételek mellett kapnak hitelt szinte bármire. Nyugdíjas korukra nem raknak félre, mert tisztességes nyugdíjat kapnak és ha nem akkor pedig az állam gondoskodik róluk, vagy biztosítást kötnek, de nem szurják ki a szemüket holmi nevetséges összeggel.
Végre tudom használni a norvég netbankomat! Majd legközelebb megírom, hogy hogy jártam vele.
Kártyát nem kaphatok a számlámhoz, csak januárban. Nehogy rosszhiszeműen visszaéljek vele. :)
ÉS A LEGFONOSABB HÍR: Zs,-nek kiesett az első tejfoga!!!! :)

2011. november 1., kedd

adóhivatal

Tegnap jött három levél az adóhivataltól. Asszondja: fizessen be X összeget adóba, november 15-ig. Az összeg háromhavi fizetésem kb 45 százaléka. Csak pislogni tudtam. Egyrészt azért hogy honnan vették ezt az összeget? Még egy havi fizetést sem kaptam, és fogalmam sincs mennyit keresek, mert ugye teljesítmény bér. A másik pedig miért is kellene előre befizetnem az ESETLEGES jövedelmem után már most az adót? A harmadik, nem elhanyagolható kérdés pedig az, hogy ÉN honnan vennék ekkora összeget? Még a norvég munkatársaim is csak kapkodtak a szívükhöz.. Négy hete dolgozom, egy hete van egyáltalán személyi számom, most lett bankszámlám és feltételezik, hogy ennyi pénzem van. Hízelgő. Még átutalásos számlát is küldtek...
Az Adóhivatal az egy külön evóluciós képződmény, amely elszaporodott az egész világon. Sehol sem külömb.
Holnap a menedzserrel megyünk tisztázni a dolgokat.