sötét van...

Lassan elkezdődik a hosszú éjszaka. Már vannak jelei. Például reggel 9-kor még tök sötét van. Láthatósági mellényt, csíkokat, matricákat kell viselni munkába menet. De még nincs hideg. Ma is már reggel 11 fok volt. De állitólag most már bármikor havazhat.
Még mindig tele vagyunk léggyel. A fene sem tudja, hogy honnan bújnak elő.
Itt minden olyan lassú. Az ügyintézés is lassú. Példának okáért, amikor a bankszámlát mentem rendezni, asszondja a nő, hogy neki ma nincs ideje. Adjam oda a papírjaimat, lemásolja, és ha kész van, akkor felhív, hogy mehetek aláírni. Két nap volt.
Az asszisztensem mesélte, hogy egy ismerősét elütötték a zebrán, a rendőrség ki sem ment a balesethez, csak egy nap múlva ment a tettesért. Aztán el is vették a nő jogsiját. Ezek után nem is csodálom, hogy mindenki lelassít, ha csak a zebra közelébe érek, még akkor is, ha nem akarok átmenni rajta.

telefonszám

A norvég netbankomhoz norvég telefonszám kell. Most, hogy végre van itteni személyi számom, akár telefonszámom is lehet. De nem ám előfizetős. Ahhoz legalább két évig itt kell éljek. Egyszerű halandó csak feltöltőkártyást kaphat. Nekem ezt mondták a boltban. Hitelt kaphatok a banktól, de telefonelőfizetésem nem lehet. Hiába, ez Norvégia. És az is, hogy egy órámba telt az egész. A néni nem bírt bejutni a rendszerbe, mert nem volt jó a jelszó. Nem értette hogy a Dr. a nevemben a keresztnevem-e? A fejemet vertem volna a falba, hiába, nem sikerült lelassulnom erre a tempóra.
Kedden kezdődik az ovi. Vennem kell még ruhákat. Zs. a Harangvirág csoportba fog járni.
Az óvoda így néz ki:

Igen. Kék.
A norvég házak általában függőlegesen deszkázottak. Vannak vizszintesen deszkázottak is. Állitólag ez a ház méretétől függ. Nekem tudj' isten miért, de a vizszintesen deszkázottak kedvesebbek. A függőlegesen deszkázottak, mint pl. az óvoda olyan pajtaszerűek.

személyi szám

Végre megjött! Most már lehet bankszámlám és akár autóm is! :)

Kávé

Van egy kávéfőzőgépünk. Ilyen:

Gy. inkább kávépocsékolónak hívja, mert mint látható nem esszpresszó kávét főz. Olyat itt nem igen isznak. Csak ilyen teaféle kávét. A svéd doki aki ide jár implantálni igényli az erős kávét. Ugyan olyan vízszerű, mint a norvég, szerintem. A kávéfőzőnk  leginkább egy laborfelszerelésre hasonlít, de az asszisztensünk szerint a legjobb masina.

A múltkor a norvég nyelvtanfolyamon azt mondja nekem az angol, newcastle-i, gyerek, hogy nem bírja inni a norvég kávét, mert nagyon erős. Majdnem félrenyeltem a teámat, amit éppen ittam. 

A nagy fogás

Ma délelőtt nagyon rossz volt az idő. Annyira esett és fújt a szél, hogy nem lehetett látni a szemben levő hegyeket. Délután kettőkor kitisztult az ég, és Gy elrohant horgászni a civíl kikötőhöz. Már sőtétedett amikor megjött. Próbált úgy tenni, mintha nem fogott volna semmit, de én átláttam a szitán. Kinyitottam a hátizsákot és egy nagyon nagy hal farka kandikált ki belőle.
Sikerűlt fognia egy nagy tőkehalat. 3 kg 20 dkg. És egy pár kisebbet, meg néhány makrélát.
Most pucolja őket. Fejébe vette hogy a makrélákból ruszlit készitünk.

endo-spray

Jött egy páciens, és ellenőriznem kellett volna, hogy él-e még a foga. Mondom: "kérek hidegsprayt". MI AZ ?
Hogy hogy mi? Értetlenkedtem. Amivel a vitalitást vizsgáljuk. Erről még sohasem hallottak. Elmentem a másik orvoshoz. Mi van az endo-spray-el ? Kérdem. Asszondja, ő már próbált kérni, de még a depo-ban sincs. Azzal rázták le, hogy ilyet senki sem használ Norvégiában. Példának okáért állitólag ezért nem tartanak Gradia tömőanyagot sem. Jó, mondom, de akkor hogy állapitják meg azt, hogy melyik fog a beteg? Kiszámolják? Eccpecckimehecc? Vagy csak ráböknek egyre, hogy hátha? Van elektromos vitalitás vizsgáló, de mit ad Isten: nem jó benne az elem, és már évek óta nem vették elő a szekrényből. Furcsa, mert szinte egy nap sem telik el gyökérkezelés nélkül....
Azert az különös, legalább is nekem, hogy egy páciens azért mondja le az időpontot, mert a szél miatt nem indul el a hajójával :)
A buszsöförrel, azzal a bizonyossal, a garázsos esett óta előre köszönünk egymásnak, és azért biztos ami biztos,  szól  amikor le kell szálnom a buszról...

azért ...

Azért meg kell mondjam, hogy a norvég emberek nagyon rendesek. Biztosan vannak kivételek, de én csak rendesekkel találkoztam. A mai buszsofőr is az volt.
Norvég órára menett felültem az utolsó buszra. Mint általában, most is a sofőr mögötti ülésen parkoltam le. A busz ment, mendegélt, csinált egy-két extra kanyart. Vártam hogy befordiljon a szállodához, ami a végállomás. Nem tette. Elkezdett a város másik részébe hajtani. Körülnéztem, a buszon senki. Kicsit rossz érzés fogott el, bár még mindig nem volt annyira rossz, mint amikor Londonban a helyi " Harlembe" keveredtem és a buszon egyszer csak rajtam kívül már csak a sofőr volt fehér. Ha értitek.
Szóval, gondoltam tesz még egy extra kört. Egy frászt. Beállt a garázsba. Majdnem szívinfarktust kapott, amikor előjöttem a háta mögül, és megszólitottam, hogy én nem ide akartam jönni. Visszavitt a szállodához. pedig lejárt a műszakja. A magyar sofőr valószínüleg lehajít a buszról és még el is kalapál előtte.
Milyen rendes volt ez az ember! Még integetett is a buszról!
Még nem meséltem az itteni utakról. olyan kátyusak, hogy az még Budapest is megirigyelné. Csak itt tényleg nem költenek sokat az utakra. Ezért ilyenek. Otthon meg sokat költenek és mégis olyanok. Ez az.

kedd

A mai napon a " Találjuk ki hol áll meg a busz" játékban a busz nyert 1-0-ra. Nem ott állt meg (megjegyzem a végállomáson) ahol szokott. Én meg álltam a szélben, próbáltam tartani az egyensúlyomat, és rá sem hederítettem a melletten álló buszra. Mert ott mindig egy másik helyre induló busz szokott állni. Mondjuk gyanus volt, hogy egy néni nagyon integett nekem, de őszintén szólva azt hittem bolond. De a tantusz csak akkor esett le, amikor az én buszom nem volt sehol az a busz pedig elindult és akkor, amikor az én buszomnak kellett volna.
Na puff. Egy órát botorkállhattam a városban. Mind a hat boltba benéztem. Vettem Gy-nek egy hosszuújjú pamut pólót, hogy a norvég gyapju ne szurkálja azt az érzékeny bőrét.
Már tudom, hogy mit ettünk tegnap! Makrélát. Nagyon finom volt. Eddig csak konzerv makrélát ettem.

megint hétfő

Ülök a fotelben, és figyelem, ahogy a két gyerek játszik.Zs. a távirányitós darujával. sikerült ráesnie Churchillára.
Gy. most jött haza a horgászatból. Boldogan, mert fogott néhány halat. Faja ismeretlen. Reméljük ehető, mert éppen most pucolja a konyhában. Idáig érzem a szagát. Most nagyon boldog, mert gyerekkora óta nem horgászott. Vettem neki is ma esőkabátot meg eső nadrágot. A gyereké drágább volt.

hétvége

Ez a hétvége sem telt másképpen, mint a többi. Esik az eső, próbálok lazítani, de érzésem szerint akkor sem tudnám kialudni magam, ha egész nap két ember helyett aludnék. Zs. egész nap meg van veszve, ugrál, átveti magát a divány háttámlája felett, mint egy lécugró. Vagyhogyishíjják. I. egész nap a tegnapi hámozott répával jön-megy a ház általa is hozzáférhető részeiben. Időnként a szájához emeli a répát, és úgy nézz ki, mint Winston Churchill  a szivarjával. Még a toka meg a két pofazacskó is stimmel . A két kis alsó fogával (már kettő van !) teljesen kihegyezte a répa végét.
Ma szilvásgombóc a menű. Utána a konyha egy jelenetre emlékeztet a Ghostbustersből. Mindent ektoplazma borít. Fél óráig vakartam....

van egy hírem...

Norvégiában vannak csillagok! Sőt még hold is van! Majdnem teli.
Elmondom hogy volt.
Reggel esett az eső természetesen, amikor elindultam a bicajjal a biciklisisakom lyukai között befolyt a víz. A hülye fejemmel elfelejtetttem felhúzni a kapucnimat. Egész délelőtt zuhogott. Délután kettő óra körül észrevettem, hogy a páciens arca fényben úszik. De a lámpa nem volt bekapcsolva! Mi történt? Csak nem a nap süt be az ablakon? De, de.
Munka után kimentem venni kenyeret és joghurtot és a fákon csicseregteg a madarak. Nahát! Én madarat csak akkor láttam, amikor a széncinkék rászállnak a zsirgombócra.Most még hallottam is őket!
Azért bementem a túra boltba és vettem egy esőnadrágot. Ezeknél soha nem tudhatja az ember.
Nem volt rá hála az égnek szükségem, de norvég tanfolyam után mindenesetre felvettem.Hazafelé a bicajozás ha nem is volt madárfütty és trallala, de kellemes volt. Az égen a csillagok és a telihold, az út viszonylag száraz, a szemembe sem folyt semmi. Az emelkedőket még mindig nehezen bírom, fujtatok mint egy gőzmozdony. Nem szeretek sebességet váltani, mert olyankor annyira könnyű tekerni a bicajt, hogy szinte elveszítem az uralmamat felette. És van egy nagy gondom a biciklivel. Nem tudok leszállni róla, csak leesni. Mert:
1. Férfibicaj és át kell vetni rajta a lábamat.
2. Magas.
3. Rövid a lábam. Mindkettő.
Igyekszem mindig magas keritésnél vagy falnál megállni, mert akkor feltünésmentesen nekiesek a falnak és utána lekászálódom a bicajról,
Amint lehet beszerzek magamnak egy női kerékpárt. Kontrafékest.
Úgy belejövök majd a tekerésbe, hogy egy fittneszlédi leszek. Egy Bíró Cica.

a változatosság kedvéért esik...

Ursula Le Guin " A sötétség bal keze" című regényében a Tél bolygó lakóinak kb. 50 kifejezésük volt a hóra.
Itt legalább ennyi kellene legyen az esőre.
A por esőtől a "dézsábol öntik"-ig minden van. Pici szurkálós eső, visszintes eső, cseppenő eső, széllel dúsított eső,  ködcseppes eső, oceános eső, hol van-hol nincs eső, sőt még visszafelé eső is van. Ez olyankor van, amikor már annyi eső esett, hogy az utakról nem tud lefolyni, a nehéz és gyors esőcseppek felspriccelik az utakon levő vizett, így lentről is, fentről is kapjuk az áldást egyszerre.
Vettem végre egy esőkabátot, amit erre a vidékre terveztek. Vizlepergető és meleg.
Kerestük a postaládánkat. Logikusan a házunknál kell legyen ugyebár. Végigkutattam minden négyzetcentimétert. Hol van a postaláda? A szemben lakó szomszéd garázsának a falán. Gyanus volt mondjuk, hogy olyan sok postaládája van az embernek, de hát istenem kinek milyen mániája van. Lehet, hogy ez az emberke postaládákat gyűjt. De azután az előttünk itt lakó srác felvilágosított.
A busz menetren legalább ennyire "logikus". Már utaztam vele egy párszor, de még nem tudok kiigazodni rajta. A nyomtatott menetrend szerint a buszok csak egy irányba közlekednek, mert hogy visszafelé nincs leírva az már bizti. De azért megy visszafelé is, persze. Viszont azt már tényleg nem tudom, hogy mikor megy először teljesen az ellenkező irányba és csak azután ide. A buszmegálókat jobb esetben egy fabódé jelzi, rosszabb esetben  egy oszlop egy kis táblával és egy busz piktogrammal. Legrosszabb esetben a "találjuk ki hol áll meg a busz" játékot kell játszani. És a másik érdekes dolog az, hogy hol kell leszáljak. Úgy tájékozódom, hogy annak a fjordnak a közepén, ami mellett élünk van egy nagyobbacska sziget és azon egy kis házikó. Nos,  ha a buszból már látom a házikót, akkor már az utcánk közelében járok, és akkor jelzek. Mi lesz velem a norvég téli estéken, amikor az orromig sem látok majd?
A norvég megyeget lassan, de biztosan. A nagyobb szókincs érdekében elkezdtem norvégül egy regényt. Camilla Lackberg " A világitótorony őre" vagy valami ilyesmi. Krimi. De egyelőre minden szót meg kell keresnem a szótárban. Remélem ez csak a könyv közepéig lesz majd így. Van vagy négyszáz oldal...
A munkában minden ok. Ma megkaptam a visszateritésekről szoló paragrafusgyűjteményt. Lehet, hogy hanyagolnom kell egy időre a krimit...

biciklitura

Tegnap voltam az első norvég nyelvorámon. Főleg lengyelek vannak, de az én csoportomban csak két lengyel van (ezek mindenhol ott vannak), két angol, egy litván és én. Mivel este 6 után nincsenek buszok, és a tanfolyam mit ad Isten 6 órakor kezdődik, ugy dontottem, hogy bicajjal megyek a varosba, mert a gyaloglast nem nekem talaltak ki. Hat a biciklizest sem...
Odafele vegig meredeken lejtett, allandoan fekeznem kellett, a bicikli szokatlan volt es kulonben is utalom a kormanyfekes bicajokat, visszafele pedig hegynek felfele hajtottam. Az izmaim gorcsott kaptak, amikor leszaltam a boltnal, hogy vegyek kenyeret nem tudtam leugrani a bicajrol, mert hirtelen nem voltam kepes kinyujtani a labam. A jobb labam. Este 10 volt, vegig zuhogott. A fejemen polarsapka, biciklisisak, kapucni, a lathatosagi melleny (XXL meret) a hatamon, a hatizsak alatta. A trapezgatyam szara a csizmamba turve, hogy be ne kapja a lanc ( be kell szereznem ket ruhacsipeszt, mint nagyapamek), kezemen sikesztyu, mert hideg szel fujt.
Bementem a boltba. Igy. A penztaros csaj nagyon igyekezett nem rohogni.
A tanfolyam erdekesnek nez ki (200 000 ft-ert vegig kellene enekelniuk nekunk),  Csak nekem nincs problemam az Æ, Å. Ø U Y hangok kiejtesevel. Mivel mar egy kicsit tudok norvegul, ezert halado csoportba   kerultem. Meglatjuk, hogy megy majd.
A fonok azt mondta, hogy amig niincs autonk, addig ideadja nekunk az egyik autojat. Csak automata valtos, meg az be kell gyakorolnunk.

Meg mindig esik. Ma azt irta az elorejelzes, hogy 50 % esely van arra hogy essen. Nos ez azt jelenti, hogz vagy esik, vagy nem ugyebar?

első munkanap

Reggel 6- kor felébredtem, mindenki aludt. Megreggelíztem, csináltam néhány hasizomgyakorlatot, mert szentül megfogadtam, hogy ledolgozom a hájat a pocakrol.
Kimentem a buszhoz.31 korona volt 10 perc út. bár nem csodálom, hogy olyan drága, jó ha 5 ember volt rajta. Valahogy ki kell termelni a sofőr fizuját.
Itt mindenkinek van autója, nincsenek rászorulva a buszra. Csak az iskolások járnak busszal. Este 6 után nincs is busz. Na most nekem este fél kilencig tart a norvég nyelv tanfolyamom, és autónk sincs itt egyelőre...
Ez azért eléggé megköti a kezünket, sőt a lábunkat is.
Annyira zuhog, hogy a kilátásból a tengerre nincs semmi.
De legalább a gyerekeimnek jó. A kislányom rendesen élvezi, hogy sokat vagyunk együtt.
A munka furcsa volt.

séta

Ma előbújt a nap egy kis időre így kimentünk egy kicsit sétálni. I.-t beleraktuk a hátihordozóba és irány az alsó utcák. Egy háznál csatlakozott hozzánk egy barátságos norvég cica. Amúgy itt a cicák akkorák mint egy közepes kutya. Ez még fiatal volt, így nem volt akkora, de azért látszott rajta, hogy jó nagy darab lesz. Egy kis csengő lógott a nyakörvén. Úgy vettem észre, hogy itt szívesebben tartanak macskát, mint kutyát.

A ház kezd átmelegedni, a legyek is előbújnak a meleg levegő miatt. Ma már vagy tiz darabot volt kénytelen elpusztítani Gy. Teljesen hazavágja a karmáját.
Amikor éppen visszaértünk a sétából megint zuhogni kezdett. Tizpercenként változik az idő. Nem csak London sajátossága ez.