Palacsinta

-Mit kérsz enni?
-Palacsintát!
-Palacsintát nem ehetsz!
-Jó! Akkor van itthon tojás, tej meg liszt?
:)

Esőkalap

Ma elmentünk M.-be az ottani klinikára. O. vezetett odáig. Azt mondta ne aggódjak, nagyon óvatosan fog vezetni, nem úgy mint a férje szokott. Hát mit mondjak, nyomkodtam a fékpedált az anyósülésen rendesen!
Az út kanyargós, keskeny, kátyús és oldalra lejt. Nyolcvannal mentünk, de a szembejövő kamionok százzal. Halálfélelmem volt végig. M.-ben volt A. a svéd szájsebész. Hetven éves, de szellemileg olyan friss, hogy irigylésre méltó. Mondjuk soha nem éhezett valószínüleg. Vagy legfeljebb gyermekkorában. Megnéztem egy-két implantátum beültetést. Hát mit mondjak, nagyon más. Két implával elvacokolt másfél órán át. szétunatkoztam a fejemet. Ugye én ahhoz vagyok szokva, hogy N. sorozatban lőtte be az implákat. Másfél órában még egy sinus liftet is megcsinált volna. A norvégok nem az esztétikára adnak. Ezt már észrevettem a protetikai munkákon is. Legalább is itt fent északon. A- val ma arról beszéltünk, hogy az overdenture egy jó megoldás, de a pácienseknek gyakorlatilag eladhatatlan itt. Mert ők éppen a kivehető fogpótlástól akarnak megszabadulni.
Ha az alsó állcsontba négy implát raknak, arra egy csavarozott hidat készitenek. Felsőbe pedig 5-6 implát tesznek, főleg a front részbe és arra tesznek hidat. Inkább ötöt. Néztem ki a fejemből... Ötöt? Milyen elgondolásból? De hát ők tudják...
Reggel annyira esett az eső, és olyan szél fújt, hogy tiszta víz lettem, mire kiértem az útra. Ugyanis O. nem tudta megtalálni ezt a házat. Amikor kiértem az útra, kétszer is elment melettem és nem vett észre. Pedig piros kabátban voltam és két kézzel integettem neki. A hegyek vastag felhőtakarókba burkolóztak, és a patakok csak úgy zubogtak fentről a fjord irányába. A széltől és esőtöl elkezdett fájni a fejem, így vettem egy esőkalapot, olyat, amilyet a norvég halászok hordanak, csak az enyém nem sárga. Fekete, fehér karikákkal.
Most megyek sárgaborsófőzeléket főzni. Tejföl van a norvégoknál, csak elég volt rájönnöm, hogy mi a neve. Ott áltam az elkülönitett hűtött helységben vagy 15 percig ezen morfondírozva és a végén  "egyszer élünk! " felkiáltással lekaptam a polcról a leginkább tejfölnek kinéző valamit.
A boltból kiérve megkérdeztem O-t, hogy ez tejföl-e , szerencsére igen volt a válasz. Mert a fiuk elutazás előtt vettek egy doboz margarint, amiről itthon kiderült, hogy mogyorókrém. Ha-ha.

Jámbor szarvas

Reggel lejött M. és azt mondta: Van egy jámbor szarvas a kert végében, ha érdekel valakit. .
Gyorsan kiugrottunk a teraszra és megbámultuk őket. Ott legeltek a kert végében. Olyan ló forma élőlények, rövid sörénnyel. Állitólag valóban nagyon szelidek, de Isten ments egy tehén és a borja közé kerülni. Akkor véged.

Azt mondták ma, hogy most van a vadászszezon. Tudja ég, valahogy jobban tetszenek nekem élve. De a norvégok mindenfélét esznek. Bálnát is.
Jövő héten elkezdtem a norvég nyelvtanfolyamot. Már várom.
Nagyon fáradt vagyok minden nap. Fárasztó egész nap egy idegen nyelvet hallgatni és megpróbálni egy-egy ismerős szót elkapni.
Állitólag már nagyon vártak itt engem. Sok az új orvos, de mindenkinek 1-2 év tapasztalata van.Remélem azért nem várnak tőlem túl sokat.

Ééééés megérkeztünk!

Vasárnap fél nyolckor megérkeztünk. Először abba a városba mentünk, ahol a praxis menedzserünk él. Egyenesen a házához hajtottunk. Ott készitett nekünk reggelit, a férje is bemutatkozott, őt még nem ismertük.
Nagyon közvetlen emberek. Három felnőtt gyerekük van. Két saját gyártású és egy örökbefogadott. Itt szokás az ilyesmi. Megcsodálták I. fülbevalóját és megkérdezték, hogy ez a kúlturánk része-e ilyen korban fülbevalót rakni a babák fülébe? Hát, mondtam, tulajdonképpen igen.
A férje érdeklődött Gy-nál, hogy játszik-e valamilyen hangszeren. Gy. megemlítette a tangóharmónikát. mire a pasi lehozott egyet. Mindketten játszottak egy-egy népdalt, ki-ki a saját hazájáét. Megbeszélték a horgászatot, a favágást, a kútásást. A fickó játszott Zs.-vel és I.-vel a szőnyegen. Legóbol épitettek várat. Először angolul próbáltak Zs.-vel komunikálni, de mondtam nekik, hogy nyugodtan szoljanak hozzá norvégul. Mivel egyiket sem érti, jobb ha minnél korábban hozzászokik.

Úton északra.

Péntek délután, miután sikerült az autóba tetriszezni a holmikat (kétszeri átpakolással, mert mindig kimaradt valami nagy és rendkivülien fontos) végre elindultunk. Zs. nagyon izgatot volt, de azt hiszem, hogy inkább a Vitoba szerelt multimédia rendszer lelkesítette, mint az utazás maga. I. nem akart elaludni még az autó ringása ellenére sem, túl símák a magyar autópályák (!), aztán Bécs magasságában végre elszundított. Természetesen senkinek nem volt kényelmes ülni a szalonba bepakolt holmik miatt, és még így is aa csomagtartóban voltak olyan dolgok is, amikre szükség lett volna útközben is. Én nem vagyok egy hosszúlábú menyecske, de még én is szenvedtem, mint a kutya, aki nyolcat kölykezett.
Az osztrák, német autópálya WC-k fizetősek, de tüchtig mindegyik. A dán, svéd wc-k ingyenesek, koedukáltak és úgy is néznek ki.( Mondjuk, még mindig jobb, mint amikor egyszer éjjel a kárpátaljai Bátyu vasutállomásán ragadtunk Pocokkal és az egyetlen WC-hez egy szartengeren kellett átjutni. Még szerencse, hogy a gondos állomásdolgozók féltéglákból ösvényt raktak a WC irányába, így csak azokon kellett végigugrálnunk és már ott is voltunk. Bent a WC-ben nem voltak féltéglák...)
Ennyit a WC-kről, bár az észak-norvég budikról is tudnék mesélni.
A dán autópályák ingyenesek, a svédek is. Megkérdeztük, hogy a norvég autopályádíjat hogy tudjuk kifizetni, mire egy svéd sértődötten azt mondta: " Az autópályákért Chehországban fizetni kell, de Skandináviában ingyenesek! " Lehet hogy azt hitte csehek vagyunk? Nem tudom mit hitt, de hogy nem tudta jól az már biztos. Mert Norvégiában az E6-os út részben fizetős. Automata leolvasók vannak az út szélén és majd jön a számla levélben. Lehet valami bérletet venni, de hogy hol azt nem tudtuk. Még a norvégok is csak a számlát várják.
Az utolsó 1000 km volt a legrosszabb. A fiúk felváltva vezettek, az utak kanyargósak, keskenyek és sok a sebességkorlátozás. Ha Svédországon keresztűl mentünk volna, akkor gyorsabban haladtunk volna, de hát a fiúk látni akarták Norvégiát. Zs. már nagyon türelmetlen és meg volt vadulva. De másfél nap utazás egy fémdobozban engem is megvadított. Vasárnap reggel megérkeztünk, de erről majd legközelebb.

A kezdet.

Gyorsan közeleg az indulás napja. Dilemmában vagyok így is, hogy milyen ruhákat csomagoljak, mi kellhet még. A férjemmel küzdünk minden egyes újabb darabért. Szerinte felesleges, szerintem pedig létfontosságú. Általában én kerülök ki győztesen a vitából, de ez így helyes, mert úgy is nekem van (lesz) igazam. :)
Én nagyon izgulok, (naná, egyelőre csak nekem lesz munkám), a gyerekek nem nagyon fogják még fel. Még a kisfiam sem, pedig ő már 5 éves "nagyfiú". Jelenleg ő csak annak örül, hogy már nem kell óvodába mennie itt nálunk.
Többet kellett volna tanulnom a nyelvet, de remélem így is elboldogulok az elején. A két napos (?) út során talán lesz alkalmam átismételni az alap kifejezéseket, amiket már az elején nem árt tudni ha beteggel találkozom.
Van egy email címünk, egy kint élő magyar kolléga címe, neki írnom kellene, hogy nemsokára mi is a környezete részei leszünk.