2013. december 24., kedd

2013. december 19., csütörtök

kalapot a nyusziból, vagy fordítva

Holnap van az utolsó nap karácsony előtt a tanodában. A suliban nem lesz tanitás. Zs. este nyolckor közölte velem, hogy ő varázsolni fog az iskolában, mert ezt a feladatot vállalta el. És kell neki egy cilinder, egy varázspálca és egy nyúl. De nem akármilyen nyúl, hanem amit meg lehet fogni a nyakánál és úgy kihúzni, ahogy azt az igazi varázslók szokták. Először megpróbáltam rásózni I. egyik nyusziját, de az nem fért a cilinderbe. Megjegyzem a cilinder annyira nagyra sikerült, hogy a gyermekem feje teljesen eltünt benne. Kénytelen voltam átszabni, mert a másik alternatíva a kisfiam füleinek átszabása volt. Azért meg megüthetem a bokámat a gyámhatóságnál. :)
Aztán az apjának kiadtam az ukázt, hogy varázspálcát gyártson a télapóhozta virgácsból. Egy kis alufólia mindig csodákat művel. És ekkor jött a nyől, ahogy Badalóban mondják. Miből másból, gyapjuból. Nekiáltam tűvel nemezelni, mintha vudubabát gyártanék. Közben azért csendben szentségeltem, mert a gyerekek nem akartak egyedül elaludni, a pici meg valamiért sirvafakadt ahányszor az apja megjelent a láthatáron. Nos a kezem és lelkem már tiszta görcs volt, és íme ez az eredmény. Az egyik barátom a fotó láttán meg is jegyezte hogy a nyúl halott... De végül is azt is ki lehet húzni a kalapból, nem?


2013. december 18., szerda

na!

Tegnap a szomszed varosban levo farm mellett felrobbant egy benzines tartalukocsi. A rendorseg mindenkit evakualt a korzetbol, csak a disznokat felejtettek el. 1500 allatt vesztette eletet. Szegeny cocak...

2013. december 14., szombat

kórházi tapasztalatok

Senki se ijedjen meg, nincs semmi baj, csak Zs.-vel kivizsgálásra mentünk, innen kb 6 órányira levő városba. Csak két napig voltunk, de bepillantást nyerhettem a gyerekellátásba.
Egy vizsgálatott kellett kivitelezni altatásban és egyet altatás nélkül.Aztán kiderült, hogy kell még egy, meg még kettő. De a legfájdalmasabbat megcsinálták az altatás alatt.
A benyomásaim összességében kedvezőek. A felszerelés, a műszerek a legújabbak, nagyon jól felszerelt vidéki kórház, ha a szobák berendezése kicsit ütött-kopott is. Ami semmivel sem rosszabb az otthoni helyzetnél és a kárpátaljai helyzetnél fényévekkel jobb. Csak kicsit volt szembeötlő, valószínüleg mert annyira ferszerelt amúgy az ispotály.
Időben fogadtak bennünket,bár orvost csak a felvételnél és a kiirásnál láttam. Mindent a nővérkék intéztek. Bent lehettem vele egészen addig amig el nem aludt, és aztán telefonon behívtak, mielőtt felébredt volna, hogy legyek ott az intenzíven melette. Amikor már teljesen ébren volt, levittek bennünket a számunkra kijelölt szobába. Két ágy volt, nekem és neki, tv-vel. Saját wc és fürdő nem tartozott hozzá, közöset használtunk. Igaz kb 5 kórterem volt összesen, kétágyasak. Amikor délután felment a láza, akkor biztos ami biztos, átvittek minket egy elkülönített szobába, ahol saját wc és zuhanyzó volt.
Zs. nek nem nagyon volt nagyon étvágya az altatás után, pedig csak előző este evett utoljára. Na de én élveztem a kórházi ételeket. Esküszöm nem volt rossz. Nekem ugyanúgy járt, mint neki.
Délben karfiol leves, délután négykor lazac zöldségekkel, csokoládépuding és körte.
A láz csillapítása után a gyerek étvágya is megjött, és mikor szoltam a növérkének, bejött és megkérdezte Zs.-t hogy mihez volna kedve: " Három szelet kenyér? És mit kérsz rá? Sajtot? Pástétomot? Vajat? Lekvárt?. És inni mit szeretnél vizet vagy gyümölcslevet? Aha, gyümölcslevet. Almát vagy narancslevet?" És amikor vele végzett, tőlem is megkérdezte ugyanezt, csak még kávét vagy teát is felajánlott. Igaz a kávé és teaa végig ott állt egy pulton a folyóson a szülők számára. Úgy vettem észre, hogy sok szülőnek nagyon is szüksége volt rá.
Aztán este nyolckor még utoljára vacsoráztunk. Szigorúan a lelkemre kötötték, hogy ne járkáljunk, ha kell valami akkor használjuk a nővér hivógombját. Zs ezt nagyon érdekesnek találta, és néhányszor le is kellett beszélnem arról hogy nyomkodja. :)
Másnap volt még két vizsgálat és vérvétel. Zs. nagyon nem akarta a vérvételt, sok időbe telt lenyugtatni. Pedig itt a gyerekekek vérvétel előtt kapnak érzéstelenitő tapaszt, a szúrás előtt egy órával a könyökhajlatukra. Eléggé időszűkében voltunk a vonat miatt, de meg kellett várnunk még az orvost az eredményekkel. Nem volt időnk enni utazás előtt, így a nővérke felszerelt bennünket az útra banánnal meg joghurtal.
A növérek nyugodtak, jókedvüek, nem kezelik le a gyerekeket. Szivesen dolgoznak. Igaz, nem is jelent gondot nekik a megélhetés. megvannak a fizetésükből. Itt sok nő számára a növérke hivatás jelenti a továbbképzés csúcsát.  Nem túlhajszoltak, mert nem kell 6 óránál többet dolgozniuk. Semmilyen papír miatt nem kellett szaladgálnom. Az útiköltség egy részét visszatéritik, ezért igazolniuk kellett hogy ott voltunk, az összes papírt lehozták nekem az írodábol a korterembe.  Volt egy nagy játszószoba játékokkal.
Nem akarom összehasonlítani a magyar viszonyokkal, mert nem is lehet. Egészségügyi dolgozóként nagyon is tisztában vagyok a magyar helyzettel, bár nem annyira jól mint maguk a nővérek és korházi orvosok. Hősies munkát végeznek a minimális bérükért, túl vannak terhelve adminisztrációval és betegekkel. Kitűnő szakembereknek tartom őket. Egyszerűen csak érdekes volt mást is tapasztalni.
Ami még nagyon feltünő volt az, hogy reggel felkészültem jó korán a vizitre, felöltöztem, meg minden. A kutya se nyitotta ránk az ajtót egészen fél nyolcig, akkor is a nővérke jött be egy lázmérővel és azzal a kérdéssel, hogy mit szeretnénk reggelire. Ami egy pozitívum, mert ezt túlzásnak tartom a magyar korházakban, hogy pitymalatkor bevonul 10 ember és mindenki előtt kitárgyalja az állapotomat, miután fél éjszaka nem aludtam az állapotom miatt és elméletileg pihennem kellene. Bár biztos ennek is megvan az értelme. Csak akkor itt miért vannak meg nélküle? Az orvos 9-ig be sem jött.
Zs.-kétszer is fagyizott. A nővérkék ajánlották fel neki. :)

2013. december 4., szerda

időjárásjelentés

Hó, eső, eső, eső, hó, jégeső, havaseső, szél, hó, szélvihar, eső, eső, hó, hó, eső, eső.,hó.
Az elmúlt két hétben.