A norvég nyelvben (a dánban és a svédben is) a határozott névelőket nem a szó előtt használják, hanem a szó végéhez biggyesztik.
A határozatlan és határozott névelő függ a főnév nemétől.
Nőnemű főnév: határozatlan névelő EI, határozott -A
Hímnemű főnév: határozatlan EN, határozott -EN
Semlegesnemű főnév: határozatlan ET, határozott -ET
Pl. EI kone= egy feleség - konA =a feleség
EN ektemann = egy férj- ektemannEN= a férj
ET hus=egy ház-husET=a ház
Persze, hogy nincs szabály a főnevek nemére. Meg kell jegyezni. Egy könnyités van: A KÖZÖSNEM. A himnemű és nőnemű szavak használhatóak a himnemű szavak névelőjével. Tehat EN-nel. De fordítva természetesen nem igaz ! Mondjuk ez is vidéktől függő. Itt északon szeretik elkülöníteni a két nemet, délen inkább a közösnem járja. Én nem különítem el. :) Egyszerűbb.
A norvégok szeretik azt mondogatni, hogy a nyelvük e miatt a furcsaság miatt különleges. Hát akkor mit szoljunk mi? Mi szinte mindent a szó végéhez biggyesztünk!
A litvánoknál pedig semmilyen névelő sincs...
Hát erről most ennyit.
Én egy pár hónapja ismerkedem a nyelvvel, és azt vettem észre, hogy a hímnemben, és a semlegesnemben ugyanaz a kis szócska kerül a szó végére, mint amit elé is tennénk, pl. en ektemann - ektemannEN, vagy et hus - husET. van erre szabály, és mindig így van, vagy csak véletlenül pont ilyeneket vettem észre?
VálaszTörlésnem. pontosan ez a helyzet. ezekben az esetekben a határozatlan névelő kerül a szó végére, így képzik a határozott névelős főnevet.
VálaszTörlés